Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A vízmesteri intézmény. Irta: Tavy Lajos
98 TAVY LAJOS a vízügyi műszaki szolgálat céljait szolgáló iskola nem is volt nyilvános jellegű, hiszen elsősorban az állami szolgálatba felvett vízmesternöven- dék-jelöltek államköltségen történő kiképzéséről gondoskodott, a megnyilvánuló nagy érdeklődés miatt is elkerülhetetlenül szükséges volt, hogy az üres helyek számához mérten, és megfelelő tandíjfizetés ellenében, a vízitársulatok vagy uradalmak szolgálatában álló növendékeket is felvegyék. A földművelésügyi minisztérium tehát 1908-ban Kassán, a város adományozta telken, 60—70 növendék tanítására és bentlakására alkalmas kétemeletes épületet emelt,1 amelyben az oktató- személyzetet adó kultúrmérnöki hivatal elhelyezéséről, és megfelelő tiszti lakásról is gondoskodás történt. (24—26. kép.) 1911-ben a földművelésügyi miniszter véglegesen szabályozta a vízmesterek, özvegyeik és árváik nyugdíjviszonyait, illetve segélyezését (79.881/1910 sz. rendelet), a rákövetkező évben pedig kiadta az állami vízügyi szolgálatnál alkalmazott vízmesterek, vízmesternöven- dékek és vízmesternövendékjelöltek szolgálati szabályzatát (26.204/1912 szám). Ez az intézkedés a vízmesteri kar alapjait vetette meg és véglegesen megszabta a vízmesterek helyét az állami gépezetben. A világháború alatt a vízmesterképzés szükségképen szünetelt. Az összeomlás után a kassai iskola 20 évre csehszlovák birtokba került és az állami talaj javítási iskola céljait szolgálta. A trianoni Magyarországon rendszeres, folytatólagos vízmester- tanfolyamot nem tartottak fenn. Részben, mert a vízügyi műszaki szolgálat hivatalainak száma lényegesen leapadt és az összeondás első éveiben az iskola fenntartására szükséges fedezet nem is állt rendelkezésre, másrészt pedig az iskola elhelyezése is nagy nehézségekbe ütközött. A mindenkori szükségletnek megfelelő számú vízmester kiképzéséről esetenkint rendezett kétéves, 5—5 téli hónapra terjedő tanfolyamokon történt gondoskodás. Ilyenek voltak az 1920—1922. években egyidejűleg Budapesten és Miskolcon, az 1926—28, az 1929—31 és az 1938—40. években pedig Budapesten. Ezalatt az idő alatt az iskolának külön állandó helyiségei nem voltak. A legutóbbi kétéves, ugyancsak a téli 5—5 hónapra terjedő tanfolyam tantermét a budapesti m. kir. kultúrmérnöki hivatal engedte át. 25 növendék laktanyaszerű elhelyezésére a sokroksári Dunaág munkálatai ki- rendeltségének e célra ideiglenesen felszerelt új raktárépületében nyílott mód. A Felvidék visszatérése folytán az 1940. évi tanfolyam ismét a régi otthonban, Kassán nyílik meg. A növendékek létszáma elég nagy határok között váltakozott. Legkevesebb volt az 1880/81. évi tanfolyamon (5), legtöbb az 1911/12. évben, 1 A Jánosházy László műépítész tervezte épület költsége 265.297 korona volt, amihez az iskola és laktanya leltárának értéke : 30.000 korona, járult.
