Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
4. Belvízrendszerek üzeme
A szivárgási biztonság növelését szolgálja az un. szo- ritózsilipek épitése. A szoritózsilipek a belvízcsatornában, a fővédvonaltól 40-60 m távolságban épülnek. /31. ábra/ Céljuk/ hogy a szoritózsilip és a töltés közötti csatornaszakaszt feltöltve biztonságos mentett oldali vizszintet lehessen előállítani, azaz a szivárgási uthossz számítására szolgáló képlet értékét csökkentsük. Általában olyan helyen célszerű az alkalmazásuk, ahol a belvizi zsilip már megvan, de az árvizek tapasztalatai alapján szivárgás elleni biztonsága nem megfelelő. Ha az előállítandó mentett oldali viz- szint terepszint feletti, akkor a fővédvonalhoz csatlakozó félköralaku töltést kell épiteni. Ezt a szoritógátat ugyanúgy árvédelmi töltésnek kell tekinteni, mint a fővédvonal töltését, ezért a szoritózsilipre vonatkozóan is alkalmazni kell az árvédelmi töltésbe épitendő zsilipekre vonatkozó, előbbiekben ismertetett előírásokat. A szoritózsilip általában nyilt zsilip, U alakú vasbetontesttel és táblás elzárásokkal. A táblák felső éle a tartandó max. vizszintnek felel meg. Statikailag az árvédelmi töltésbe épitett zsilipek elemeit kereszt és hosszirányú igénybevételekre, az elemeket kapcsoló csuklókat és karmantyúkat nyirás igénybevételére kell méretezni. Terhelésként a műtárgy fölötti földterhelést, a töltésben levő viz nyomását, a belső vizterhelést és viznyomást, a műtárgy önsúlyát és a töltésen tárolt védelmi anyagok, jármüvek stb. súlyát kell figyelembe venni. A keresztirányú méretezésnél a keretszerkezet sarokponti és mézőszelvényeinek mértékadó igénybevételeire egyes esetekben a maximális, más esetekben a minimális terhelések az irányadók. Ennek megfelelően kell a terhelések egyidejűleg előforduló szélsőértékeinek kombinációival számolni. A maximális földterhelés számításánál figyelembe kell venni, hogy uj töltésszakaszra épitett műtárgynál a műtárgy teste az egyenletes ülepedést akadályozza, a műtárgy mellett ülepedő földtömegek nyirás utján többletterhelést visznek át a műtárgyra. A vonatkozó számítási módszert a statikai méretezési szabványok tartalmazzák. A minimális terhelések számításánál kötött, száraz talajoknál számítani lehet arra, hogy zsugorodás miatt a műtárgy oldalfalaitól elválnak, igy az oldalterhelés minimuma 0 is lehet. A hosszirányú méretezés az elemek közötti vízzáró csuklókban fellépő függőleges nyirőerők meghatározásán alapul. Ehhez előbb az egyes elemeket egymástól független merev testnek feltételezve meghatározzuk elemenként a talaj reakció értékét. Az elemek találkozási pontjánál ez a jobb és baloldali elem részéről általában eltérő talajreakciót ad, ami az altalaj rugalmassága és a két elem egymáshoz képest változatlan helyzete miatt nem lehetséges. Az elemek közötti csuklókban olyan erők keletkeznek, amik a talaj reakciókat kiegyenlítik. A csuklóerők ebből a feltételből számíthatók. 65
