Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
Az objektivitás biztosításának az az alapja, hogy az értékelés során minden berendezésnél hasonló elvek alapján megállapított ráfordításokat, azonos árakkal, bérekkel és minőségi igénnyel számolunk. A legalapvetőbb követelmény tehát mindazon tényezők általánosítása, amelyek nem az öntözési mód vagy a berendezés sajátosságainak a kifejezői. így állapíthatók meg mindazon jellemzők, amelyek a különbséget híven kifejezik. A gazdasági elbírálásnál nemcsak általában az öntözési módról beszélünk, hanem a jellemzőket mindig egy-egy berendezéstípusra kell megadni. Az öntözési mód általános jellemzői ui. nagyon tág határok között változhatnak. Előfordulhat, hogy az általában kedvezőtlenebb öntözési módnak egy berendezése a kedvezőbbnek ítélt öntözési módhoz tartozó és számba jöhető berendezésnél alkalmasabb lesz. A gazdasági elbírálás összetett tevékenység, konkrét döntések alapja. Éppen ezért a döntést nem lehet egyetlen tényezőre alapozni. Az összehasonlítás során arra kell törekedni, hogy bármilyen körülmények között megalapozott, gazdaságilag előnyös döntés születhessen. Ehhez a berendezés minden jellemző sajátosságának teljes ismerete szükséges. A berendezések jellemzőinek nagy része mennyiségi vonatkozású. Emellett azonban lényegesek lehetnek a minőségi ismérvek is, sőt, bizonyos esetben kizárhatják egy berendezés alkalmazását (pl. kieső terület). A gazdasági elbírálás során a kieső terület általában nem vetődik így fel, de ha a körülmények (termelési irány és színvonal) ismertek, a döntés kizárólagos alapját is képezhetik. Az elbírálás mutatói Az elbírálást segítő jellemzőket különböző mutatókban fejezzük ki. A mutatók általában két csoportra oszthatók. Egyik csoportjuk a berendezés létesítésével kapcsolatos, másik az üzemelést jellemzi. Mindkét csoportban vannak olyanok, amelyek elsősorban vagy a népgazdaság, vagy a gazdaság szempontjából jelentősebbek. A létesítéssel kapcsolatos jellemzőket a következő mutatók segítségével fejezhetjük ki: a) beruházási költség, bruttó és nettó területre, Ft/kh, b) anyagigény (fém, cement stb.), kg/kh, c) a termelésből kieső terület, %. A beruházási költség a létesítés egyik legjelentősebb mutatója. Ha a gazdaság saját erőből épít, anyagi eszközei korlátozottak lehetnek, vagy más irányú beruházást nem tud eszközölni, ha pedig hitelt igényel, úgy annak törlesztésével kell számolnia. A népgazdaság részéről is korlátozottak az e célra fordítható anyagi eszközök, ezért általában az adott lehetőségek szerinti kisebb beruházási igény a népgazdaság számára előnyösebb. Megjegyezzük azonban, hogy a viszonylag nagyobb beruházással létesített berendezés üzemelésénél általában kevesebb a kézimunka-igény, ami különösen kevés munkaerővel rendelkező gazdaságnál lényeges. Az öntözési beruházások egy része építmény jellegű, más részük gépészeti eszköz. Ez költség szempontjából nem közömbös. Ugyanis az építmény jellegű beruházások 39