Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
zőjét, másrészt pedig az egyes öntözési módok, illetve öntözőberendezések ökonómiai tulajdonságait. A termelés kialakításával összefüggő döntések gazdasági vonatkozásban lényegében a várható termelési érték növekedésében összegeződnek. Ezzel áll szemben az öntözés beruházása és az öntözés évi költsége. Az öntözési mód és a öntözőberendezés megválasztásánál tehát arról van szó, hogy a termelési eredmények és a ráfordítások (benne az öntözés mint szolgáltatás is) összhangban legyenek. Mindezeket röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a termelés kialakításakor az adottságokból kiindulva az optimális termelésszervezési, az öntözési módok és berendezések megválasztása során pedig a várható termelési eredményeknek megfelelő optimális technikai megoldást kell keresni. Az egyes öntözési módok és öntözőberendezések elbírálásának módja Az elbírálás akkor megbízható, ha az öntözési módok és a berendezések minden jellemzőjét figyelembe vesszük, nem a környezetből kiszakítva, hanem az egész gazdaság körülményeit is mérlegelve. A körülmények figyelembevétele tulajdonképpen az öntözési mód szempontjából lényegesebb. Az öntözési módon belül a berendezés megítélésénél már a technikai jellemzők a fontosabbak. Az elbírálásnál általában a következőket kell mérlegelni: aj a növények vízigénye — a faji sajátosságoktól és a termőhelytől függően — felületi esőszerű vagy altalajöntözéssel elégíthető ki optimálisan; b) a terep felszíni alakulása, a talaj fizikai tulajdonságai más és más öntözési mód bevezetését, illetve öntözőberendezés létesítését teszi szükségessé, illetve lehetővé; c) az egyes öntözési módoknál a vízvezető és vízszétosztó hálózat létesítéséhez eltérő anyagi eszközök és beruházási összegek szükségesek. Maga az öntözés is változó nagyságú költséget, munkát és anyagfelhasználást igényel. Az előbbi kérdések elemzése és értékelése, az értékelésnél betöltött szerepük alapján két részre különül. Az egyik részhez az objektív körülményeket magukban foglaló tényezők tartoznak (a) és b) pontban foglaltak). Ezek már egyedül is eldönthetik az egyik vagy másik öntöző mód alkalmazását, ezért az ilyen területeket feltétlen területeknek is nevezzük; ez azt jelenti, hogy adott objektív körülmények mellett csak egyik öntözési mód alkalmazható. A másik részt azok a területek teszik ki, ahol az a) és b) pontban felsorolt tényezők nem meghatározók, hanem csak módosító jellegűek, ezeken a területeken bármelyik öntözési mód alkalmazható (nem feltétlen területek). A feltétlen területeken az öntözési módon belül csak a berendezés elbírálása érdekében szükséges gazdaságossági mérlegelést végezni. A nem feltétlen területeken minden esetben gazdasági mérlegeléssel kell mind az öntözési módot, mind a berendezést megválasztani. Míg az előbbi esetben a gazdasági elbírálás csak kiegészítő jellegű, az utóbbinál alapvető érvényű. 36
