Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
A terület nagysága Mindenekelőtt az öntözött terület legkisebb mértékének a meghatározása az üzemi mérlegelés célja. Az öntözött terület legalább akkora legyen, hogy a nagyüzemileg indokolt gazdaságossági szintet mind a berendezés építése, mind az üzemelés és a termelés tekintetében biztosítani lehessen. A legkisebb méret megállapításánál figyelembe kell venni: — a termelés technikai és gazdasági színvonalát, — az öntözőberendezés típusát, — a gazdaság területének nagyságát és — az öntözés üzemi formáját. A termelés technikai színvonalának növelésével együtt jár a nagyobb táblák kialakítása, nagyobb teljesítményű gépek használata, a vegyszerek alkalmazása stb. Mindezek általában nagyobb termelési egységek kialakítását és egységes elvek alapján folyó termelést igényelnek. A gazdasági színvonal fokozása egyrészt a technikai fejlődéssel függ össze, másrészt az ökonómiai, szervezési tevékenységek differenciálását, mélyebb területi elhatárolását vonja maga után. Ezek azt jelentik, hogy az öntözött terület legkisebb mérete technikai szempontból a tábla nagyságával adott, gazdasági tekintetben azonban lényeges küönbségek lehetnek. Általában azt mondhatjuk, hogy mélyen tagolt vezetésnél a legkisebb méret egy szaktechnikus által irányítható terület (kb. 500—600 kh), kevésbé tagolt vezetésnél pedig egy munkacsapat-vezető feladatkörét lekötő, mintegy 200 kh terület adhatja meg a legkisebb méretet. Az öntözőberendezés típusa alapvetően a létesítési és az ebből következő üzemelési ráfordításokon, illetve a gazdasági jellemzőkön keresztül határozza meg a legkisebb méretet. Felületi öntözésnél minimálisan 200—250 kh területet kell berendezni ahhoz, hogy a létesítési ráfordítások gazdaságosak legyenek. Ugyanez esőztető öntözésnél aszerint változik, hogy hordozható félstabil vagy stabil berendezéssel rendelkezünk. Nagyüzemileg általában a 100 kh területet ellátó hordozható berendezések gazdaságosak. Miután azonban a biztonságos üzemeléshez minimálisan 2—3 berendezés csoportos üzeme szükséges, ezért hordozható berendezésnél a legkisebb terület 200—300 kh. A fajlagos létesítési költség vonatkozásában általában az 500—1000 kh-at ellátó félstabil és stabil berendezések a gazdaságosak. Mint ez az előzőkből látható, a különböző öntözési módok, illetve berendezés- típusok igen változó, 200—1000 kh közötti minimális méretet indokolnak. Figyelemre méltó, hogy hazánkban az öntöző termelőszövetkezetek kereken 46%-ában 100 kh alatt volt az öntözött terület, még 1964-ben is, és mindössze a gazdaságok mintegy 10%-ában haladta meg az 500 kh-at (8. táblázat). Ez is egyik tényezője a viszonylag kedvezőtlen hatékonyságú öntözésnek. A gazdaság területének nagysága különösen azért lényeges szempont, mert nagyobb területű gazdaságban nagyobb mérvű a gazdaságon belüli koncentrálás, az öntözés 2
