Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
ideje. Ahogy nőnek a hozamok, úgy fokozódik a termelés igénye is a különböző tényezők felhasználásával szemben. Az előbbiek — más értelemben — a nem befolyásolható természeti tényezők oldaláról is hasonlóképpen merülnek fel. Az öntözési igény szempontjából ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a ráfordításokhoz hasonlóan a csapadék időbeni alakulása is érzékenyen érinti a hozamot. Vagyis az összcsapadék sok esetben az adott termelési színvonalhoz elegendő, csak annak egyenetlen eloszlása teszi szükségessé az öntözést. Miután a különböző agrotechnikai teendőket a viszonylag rövidebb optimális időtartam alatt kell elvégezni, ezért egyrészt több, másrészt fejlettebb eszközökre van szükség. Olyan eszközök ezek, amelyekkel a munkák rövid idő alatt elvégezhetők, viszont területi teljesítményük kevésbé változik, ezért kihasználásuk tekintetében nagyon jelentős a hozam nagysága. A közvetlen termelési ráfordításokon túlmenően igen jelentősek a ráfordítások időbeni eszközléséhez szükséges tartalékok (műtrágya, növényvédőszer, üzemanyag stb.) is. A szükséges tartalékok nagysága a termelés szerkezetének intenzitásával nő. Ezenkívül tetemes eszközigényt jelent a gépek, javítóműhelyek elhelyezésének épület- és munkaigénye is. Mind a hozamra ható tényezők, mind a ráfordítások és a gazdaság egészének beren- dezkedési problémái jelentős költségigénnyel lépnek fel. Ezen túlmenően lényeges — és döntően a termelési színvonal jellemző tulajdonsága — az állandó jellegű költségek növekedése. Az állandó költség növekedése kétirányú: egyrészt lényegesen nagyobb volumenű lesz, másrészt az összköltségen belül az aránya nő. Ez a tendencia a gazdaságosságot tekintve alapvető jelentőségű, mert a hozam és a hozamingadozás nagysága nagymértékben befolyásolja a jövedelmezőség és gazdaságosság mutatóinak alakulását. A 3. ábrán az önköltség változásának (növekedésének) tendenciáját mutatjuk be a hozamcsökkenés mértékének és az állandó költségek arányának függvényében. Állandó költségnek tekintünk minden olyan ráfordítást, amely az abszolút állandó költségen túl olyan időszakokban kerül felhasználásra (alapráfordításként), amikor a hozamalakulás még bizonytalan, vagyis nem láthatók az esetleges későbbi hozamkiesések. A változó költségeket proporcionális jellegűnek tekintettük. Ez azonban, ha hozamkiesésről van szó, progresszív jellegű, mert hatékonyságcsökkenéssel kell számolni. így a közölt értékek az önköltségnövekedés alsó határát jelzik, ettől megítélésünk szerint mintegy 10%-kaI nagyobb értékkel lehet kalkulálni. Az előbbieket figyelembe véve, a 3. ábráról látható, hogy az önköltség a hozamkieséssel nem egyenes arányban, hanem az állandó költségek arányától a hozamcsökkenés %-ban 3. ábra. A hozamcsökkenés és az önköltség összefüggésének tendenciája eltérő állandó költség- aránynál 15
