Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
más gazdaságossági mutatók alakulásában is. Általában megállapítható, hogy az intenzívebb termelési szerkezet esetén bekövetkező termésingadozás érzékenyebben érinti a gazdaságosság alakulását, mint extenzívnél; ez elsősorban a költségek nagyságával függ össze. Éppen ezért a természetes csapadékot kiegészítő öntözési igényt intenzívebb szerkezetnél nagyobb biztonsággal kell tervezni, mint extenzívebb termelésnél. A termelés színvonala A termelés szerkezete mellett az öntözési igény szempontjából nagyon lényeges tényező a termelés színvonala. A termelés színvonala adott szerkezeten belül a hozam nagyságában fejeződik ki. Az adott szerkezetre általában jellemző hozamok ui. bizonyos határértékek között mozognak a termelés természeti tényezőitől, valamint a befolyásolható termelési tényezők felhasználásának mértékétől függően. A hozamot befolyásoló természeti tényezők bizonyos hozamszint felett a ráfordítások növelését csak mérsékeltebb hatékonysággal teszik lehetővé. Ez akkor is bekövetkezik, ha a termelési tényezők közül a víz kerül minimumba. Ez esetben tehát nem az intenzívebb szerkezet igényli az öntözővizet, hanem azonos szerkezeten belül a hozam további növelése ütközik a víz korlátozó hatásába. A hozamot kialakító tényezők oldaláról a következő két alapvető ökonómiai problémát kell kiemelnünk: a) hozamnövekedésnél egyszerre jelentősen növekszik a ráfordítások mennyisége, és kisebb mértékben változik azok szerkezete; b) a ráfordítások jelentős része alapráfordításként merül fel. Az első eset viszonylag könnyen érthető, hiszen a nagyobb hozam természetszerűen nagyobb ráfordítást igényel. Az alapráfordítások növekedése már lényegesen összetettebb kérdés. Itt ui. arról van szó, hogy a ráfordítások nagy részét az általában elérhető hozamszintre kell méretezni. Ezek a ráfordítások a tenyészidő első felében merülnek fel, amikor még nem ismert a hozamot lényegében befolyásoló tényezők adott évbeni alakulása (főként az éghajlati tényezőké). Ilyen ráfordítások: mindenekelőtt a nagyobb adagú szervestrágyázás és alapműtrágyázás, a lényegesen jobb minőségű és igényesebb talajelőkészítés (mélyítő szántás stb.), a többszöri növényápolás vagy helyette a vegyszeres gyomirtás, a kártevők és betegségek elleni intenzív védekezés. A ráfordítások azonban nem jellemezhetők csak a hozamot befolyásoló tényezőkkel. A hozam nagysága ui. maga is visszahat a ráfordítások nagyságára (több betakarítási munka), sőt ezen túlmenően, az egész termelés technológiájára is. (A hozam növekedésekor ui. több okból nem lehet a régi technológiával termelni, mert ez gazdasági hátrányokkal járhat.) A technológia összefoglaló fogalmából jelentős a munka, illetve az egyéb anyagi ráfordítások időpontjának és időtartamának a kérdése. Nagyobb hozamot csakis úgy érhetünk el, ha a növények biológiai igényéhez közelebb áll a termelési tevékenység is, mert a ráfordítások hatékonyságának mind döntőbb eleme az alkalmazás módja és 14