Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Munkaszervezés

ahol: K = kapacitáskihasználás, %

Q — a berendezés vízszállító képessége, 1/s

Y = a vízszállító képesség kihasználásának tervezett, illetve lehetséges mértéke (maximum: 1)

Y, = a vízszállító képesség kihasználásának tényleges értéke (rendszerint 1-nél kisebb)

Ü = a tervezett, illetve lehetséges évi üzemóra Ü, = a tényleges évi üzemóra

k = az üzemidő-kihasználás optimális értéke (maximum: 1)

k, = az üzemidő-kihasználás tényleges értéke (rendszerint 1-nél kisebb)

(A számítás tulajdonképpen a ténylegesen kiadott vízmennyiséget a kiadható, illetve kiadni tervezett vízmennyiség százalékában fejezi ki.)

A képlet alapján jól érzékelhető, hogy a kapacitáskihasználást a vízszállító képesség kihasználása (F), az üzemidő-kihasználás (k) és az évi üzemóra mennyisége (Ü) határozza meg. Az is megállapítható a képletből, hogy e három tényező hatása és súlya azonos, vagyis bármelyik tényező azonos mértékű változása azonos eltérést eredményez a végösszegben. A három tényező azonos jellegéből viszont az is következik, hogy együttes hatásuk hatványozódik.

Pl., ha mindhárom tényező a tervezetthez képest 70%-ra csökken, akkor ez (0,7-0,7-0,7 =

= 0,343) 34,3 %-os kapacitáskihasználást eredményez. Ezt az összefüggést jól szemlélteti a 40. ábra.

A kapacitáskihasználás mértékének (a ténylegesen kiadott vízmennyiségnek a ki- adhatóhoz viszonyított arányának) az egységnyi vízmennyiségre jutó állandó jellegű ráfordításokra gyakorolt hatását a 23. ábra (95. old.) szemlélteti.

40. ábra. Különböző tényezőknek a berendezés kapacitáskihasználására gyakorolt együttes hatása

A berendezett terület öntözése

A helyhez kötött (stabil, félstabil, öntözőhajó stb.) esőztető berendezéseknél a kapacitáskihasználás szempontjából nem közömbös, hogy a berendezett terület hány szá121