Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
Hordozható berendezések 80—90 % Félstabil berendezések 85—95 % Stabil berendezések 90—100% Önjáró berendezések 75—85 % Meg kell említenünk a vízszállító kapacitás és az üzemidó'-kihasználás együttes hatását is (18. ábra). E két tényező hatásának jellege azonos, ezért együttes hatásuk növekvő mértékű. Pl. 70%-os üzemidő-kihasználás és 70%-os vízszállító kapacitás- kihasználás azt eredményezi, hogy a kiadható vízmennyiségnek csak 49 %-át adják ki ténylegesen. Természetesen ennek az értéknek megfelelően csökken a teljesítmény és növekszik az egységnyi vízmennyiségre jutó ráfordítás is. Az esőztető berendezésekkel kiöntözött vízmennyiség 1960-ban, országosan, a felhasznált üzemóra alapján kiadható vízmennyiséget 100%-nak véve, a következőképpen alakult: 7 megyében 7 megyében 2 megyében 1 megyében 1 megyében 40% alatt 41—50% között 51—60% között 61—70% között 71—80% között Ez az érték 1963-ban az öntözési szaktanácsadásban részesített termelőszövetkezetek berendezéseinél is csak 64% volt. Azóta lényegesen nem változott a helyzet, tehát az üzemelés megszervezésében és a berendezések kapacitásának kihasználásában bőven van még javítanivaló. Az évi üzemidő alakulása Az egyes esőztető berendezéseknél a ráfordításoknak, illetve az öntözési költségnek jelentős hányada állandó jellegű. Közismert, hogy az állandó jellegű ráfordítások annál jobban megoszlanak, minél nagyobb az évi üzemóra-teljesítés. Tehát az évi üzemidő növekedésével csökken az öntözés önköltsége; ez a csökkenés annál nagyobb, minél nagyobb az állandó jellegű költségek aránya. Hazai éghajlati viszonyaink között — sok év átlagában — évi 1000—1200 üzemórateljesítés tekinthető reális értéknek. Az átlagon belül lesznek évek, amikor 1400—1600 évi üzemóra is elérhető, más években pedig csak 400—600, sőt esetleg még ennél is kevesebb üzemóra teljesíthető. A kapacitás teljes kihasználása A berendezések kapacitásának kihasználását végső soron az előzők során ismertetett három tényező alapvetően meghatározza. A kapacitáskihasználás mértékét egy számmal kifejezve a következő képlet alapján lehet meghatározni: 3600-Q-YfÜrk, K = 3600-Q-Y-Ü-k • 100 120
