Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása

A talaj hatása ezen felül nagyon jelentős lehet (különösen a domborzat alakulása) a berendezkedés költségére, sőt, az üzemelési jellemzőkre is.

A talaj tulajdonságai különösen vízgazdálkodási szempontból jelentősek. Ez kifejezésre juthat a talajszelvény vízkapacitása, valamint a kötöttség és domborzat okozta felületi elfolyások tekintetében. Lényegesen növekszik az öntözési igény, ha

— kicsi a talaj vízkapacitása,

— kicsi víztartó képessége,

— laza az altalaj,

— mélyen van a talajvíz,

— nagy a csapadék felületi elfolyása és

— sekély a termőréteg.

A talajadottságok az öntözési igény mellett érintik az öntözésre való berendezkedés módját és lehetőségeit is. Az átlagos feltételekhez képest növelhetik vagy csökkent- hetik a berendezkedés költségét. A talaj minősége (különösen domborzata és kötöttsége) befolyásolja

a) az alkalmazásra kerülő öntözési technikát és intenzitást (illetve az ennek megfelelő öntözőberendezést), valamint az energiaigényt (nyomásviszonyok);

b) az egy öntözéssel kiadható vízmennyiség nagyságán keresztül a produktív és improduktív üzemidő arányát (végeredményben az üzemelési költséget);

ej az öntözött területen az esetleg bekövetkező belvízveszély megelőzését szolgáló levezető hálózat méretezését.

A mezőgazdaság belterjessége

A mezőgazdasági termelés általában a belterjes irányú fejlődés felé halad. A belter- jesítés végső soron a területegységre jutó hozamok növekedésében jut kifejezésre.

A hozamok növelése azonban a belterjesebb gazdálkodás közepette egyre nagyobb erőfeszítéseket igényel. Kezdetben, a mezőgazdasági termelés alacsonyabb szintjén ui. a hozamot kialakító különféle tényezők (ráfordítások) nagyobb mérvű felhasználása a természeti tényezőktől függetlenül is eredményes és hatékony lehet. A belterjesség — (a hozamszint) bizonyos fokán azonban hatékonyságuk csökken, mert a természeti adottságok (különösen a csapadék) nem teszik lehetővé az egyéb ráfordítások érvényesülését. Végül is ez oda vezet, hogy megbomlik a hozam és a ráfordítás közötti összhang. Ilyen körülmények között az összhangot már csak úgy lehet helyreállítani, ha a természeti tényezőkbe beavatkozunk. Ilyen beavatkozások lehetnek: a talajjavítás, a vízrendezés (talajvíz, belvíz), a teraszírozás és még sok más, kisebb- nagyobb mérvű beavatkozás mellett az öntözés is.

Az öntözés azonban sok esetben nem választható el a felsorolt egyéb beavatkozásoktól. Előfordulhat ui., hogy az öntözés bevezetésére csak e beavatkozások elvégezte után vagy legfeljebb azokkal egy időben kerülhet sor. Ezek alkalmazásakor rendszerint még nem a csapadékhiány a legdöntőbb kérdés. Olyan beavatkozások tehát, amelyek a természetes csapadék hasznosulását, illetve az öntözővíz kihasználását lehetővé teszik és javítják.

11