Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
1. A melioráció és a rekultiváció alapfogalmai
8 valamennyi összetevő alkalmazásával lehet csak eredményesen megvalósítani. A komplex melioráció olyan összehangolt, koncentráltan végzett tevékenység, melynek során az önállóan meliorálható területen a melioráció helyileg szükséges valamennyi elemét funkcionális sorrendben, optimális időben alkalmazzák. Önállóan meliorálható az a terület, melynek határán belül a meliorációs beavatkozások kölcsönösen összefüggnek, a terület határán kívüli feltételektől függetlenek és a létesítmények önálló funkciója biztosítható. A beavatkozásokat a helyi adottságoknak megfelelő racionális sorrendben célszerű elvégezni, tekintettel arra, hogy az egyes munkák elvégzése teremti meg más beavatkozások eredményességének feltételeit, egymás hatását fokozzák. A meliorációs beavatkozások néhány főbb kölcsönhatása:- a terület tervezett hasznosítása meghatározza a területrendezést - a gazdálkodási egységeket (táblákat) - az úthálózattal szembeni igényt és a víz- rendezési feladatokat,- az úthálózat és vízelvezető rendszer behatárolja a gazdálkodási egységeket,- a gazdálkodási egységek vízháztartásának szabályozása, az utak víztelenítése, csak a megfelelő viz- szabályozó hálózat mellett lehetséges, az utak egyben a levezető rendszer részét képezik,- a táblák vízforgalmát szabályozó létesítmények csak megfelelő befogadó hálózat megléte esetén funkcionálnak ,
