Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

III. Thyll Sz.: Dombvidéki tározók

III. Dombvidéki tározók

1. A dombvidéki tározás célja

A tározók olyan nyílt felszínű mesterséges tavak, amelyeket természetes terepalakulatokban, egy vagy több oldalról való mesterséges elzárással alakítanak ki.

A dombvidéki tározókra általában az egyoldali lezárás a jellemző. Létrehozásuk célja a vizek természetes lefolyásának szabályozása, a természetes vízjárás és a vízigények összehangolása, az árvíz teljes vagy részleges visszatartása, esetleg a vízhozam lebocsátásának szabályozása. így a tározás, a víz természetes lefolyásviszonyaiba való felkészült és tervszerű beavatkozás.

A tározott víz felhasználásától függően, a tározó a mezőgazdasági vízhasznosítási (öntözés, halászat stb.), ipari, illetve lakossági vízellátási, energiatermelési, árvízcsúcs-csökkentési és szociális (üdülés, sportolás) célokat szolgálhat. A tározók — különösen a nagyobbak — e célok közül többet is kielégíthetnek. Ezek a többcélú tározók.

A tározók — függetlenül attól, hogy milyen vízgazdálkodási céllal létesültek és az árvíz érkezésekor mennyire telítettek — minden esetben kisebb- nagyobb mértékű árvízellapulást eredményeznek. A tározás ezért a vízgyűjtőrendezésnek rendkívül fontos része, és jelentős hatást gyakorol a patakszabályozásra. A mai vízgazdálkodási szemlélet szerint a patakszabályozás nem oldható meg tározók nélkül.

2. Tározótípusok, a tározók osztályozása

A dombvidéki tározókat többféle szempont szerint osztályozhatjuk. A tározótérfogat (V, m3) szerint lehet:

— kis tározó, ha V < 500 OOOm3,

— közepes tározó 500 000m3 < V < 3 000 OOOm3,

— nagy tározó, ha V > 3 000 OOOm3.

A tározó gátjának magassága szerint megkülönböztetünk:

— alacsony gátat, ha hm < 5m vízoszlopmagasság,

— közepes gátat, ha 5 < hm < 10m a vízoszlopmagasság,

— magas gátat, ha hm > 10m vízoszlopmagasság.

275