Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
III. Thyll Sz.: Dombvidéki tározók
A dombvidéki tározók az elzárás módja szerint: — völgyzáró gátas, — hossztöltéses, — keresztgátas és oldaltöltéses tározók lehetnek (HI —1. ábra). A völgyzáró gátas (III — 1. a) ábra) elzárás a legelterjedtebb a dombvidéki tározók körében. Ennek lényege, hogy a vízfolyás völgyét erre alkalmas szelvényben keresztben teljesen elrekesztik. A gát a természetes lefolyású árvízszint fölé ér, és a duzzasztás okozta elöntés általában a völgy egész szélességére kiterjed. A hossztöltéses tározó (III — 1. c) ábra) csak a völgy egyik oldalát foglalja el, továbbá a vízfolyás tengelyével közel párhuzamos és keresztirányú töltések között alakítják ki. Feltöltéséhez duzzasztómű szükséges. A keresztgátas és oldaltöltéses (HI —1. b) ábra) tározó kialakítására akkor kerül sor, ha a völgy teljes szélességében valamilyen vonalas létesítmény (út, vasútvonal), vagy egyéb építmény miatt nem árasztható el, és ilyen esetben a vízfolyás tengelyével közel párhuzamosan épített oldaltöltéssel zárjuk le a tározót. Sajátos tározótípus a mellékvölgyi tározó, amelyet akkor célszerű kialakítani, ha a fő völgy geológiai viszonyai, beépítettsége, vagy egyéb okok miatt tározó létesítésére alkalmatlan, és a közelben kedvező adottságú mellékvölgy található, ahova a fővölgy vize gravitációsan vagy szivattyúsán átvezethető. Az elzárás megoldása szerint a mellékvölgyi tározó is lehet völgyzáró gátas vagy hossztöltéses. A dombvidéki tározók zömében völgyzáró gátas tározók, ezért a továbbiakban ezzel a típussal foglalkozunk. 276 Ill — 1. ábra. Dombvidéki tározó kialakítási formái a) völgyzárógátas, b) keresztgátas és oldaltöltéses, c) hossztöltéses
