Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
tottsága. Másodvetéssel a fedetlenül maradó időszak lényegesen lerövidíthető. A másodvetésű növények árunövényeknek, takarmánynak és zöldtrágyának is termeszthetők. A talaj fedettségét tovább növelik (illetve eróziveszélyét csökkentik) a talaj felszínén hagyott tarlómaradványok (szalma, kukoricaszár stb.) is, kielégítő védelmet nyújtva az utónövény keléséig, azaz az újabb növényi talajfedettség beindulásáig. Ez a talajvédő gazdálkodás egyik igen fontos eleme. A talajvédő gazdálkodás lényege, hogy a növényi maradványok a talaj felszínén maradnak, melynek eredményeként csökken az erózió, fennmarad és javul a termőréteg minősége, nő a beszivárgás, csökken a talajpárolgás és csökken a felszíni vizekben a hordalék mennyisége. Az USDA Soil Conservation Service meghatározása szerint talajvédő gazdálkodásnak tekinthető bármely növénytermesztési mód, amely a növényi maradványok legalább 30%-át a talaj felszínén hagyja, a kritikus eróziós időszakban. A talajvédő hatást nem a művelő eszköz határozza meg, hanem a végeredmény. A tárcsák és a nehéz kultivátorok minden egyes menetnél a növényi maradmányok 30 — 70%-át lefedik, az eszköz típusától, a művelés mélységétől és a sebességtől függően. A talaj védő hatás szempontjából a talajművelés nélküli növénytermesztés (no till) a legkedvezőbb, melynek keretében a talajfelszín kevesebb, mint 10%- a kerül bolygatásra. 2.1.5. Talajművelés A szántóterület agrotechnikai védelmi lehetőségei közül a talajművelés emelhető ki, amelynek elsőrendű védelmi funkciója a talaj vízbefogadó és vízáteresztő képességének fokozása. A dombvidéki talajművelés racionális alkalmazásával jelentős mértékben növelhető a lehullott csapadék leesési helyén való beszivárogtatása, a lejtőn lefolyó víz mennyiségének csökkentése. A talajművelési módszerek alapvető jellemzője a lejtésre merőleges (szintvonal menti) művelés. A szintvonal menti (vízszintes) művelésnél a művelés iránya közel megegyezik a szintvonalak irányával. Vezetővonalat jelölnek ki és a talajművelés (szántás) ettől kiindulva, ezzel párhuzamosan folyik. Egyenletes lejtésű, kisméretű táblákon elegendő egy vezetővonal kijelölése. Nyugtalan domborzatú területen és nagyobb táblákon több vezetővonal kitűzése szükséges úgy, hogy a művelési sorok esése ne haladja meg az 1—2%-ot. Enyhe lejtésű területeken a szintvonal menti művelés csökkenti a lefolyó víz sebességét. Ha a meredekebb lejtőhajlású, nagy intenzitású esőkkel jellemezhető, erózióra hajlamos területeken a szintvonal menti művelést önmagában alkalmazzák, nagy a vízmosásos erózió kialakulásának a kockázata, ugyanis a tározott, 89
