Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

A dombvidéki terület legfőbb talajvédelmi növénye a lucerna. Az évelő jellegből eredő 3—4 éves élettartam mellett előnye a sűrű növényállomány (80 — 90 m2/m2 relatív levélfelület), az évente többszöri sarjadás és az erőteljes gyökérzet. Erős növényállományával még a kapás sortávolságú maglucerna védőhatása is jónak tekinthető. A termesztés gazdasági indoka, hogy jó beltartalmi értékei (fehérje, karotin stb.) miatt az állattenyésztés alapvető tömegtakarmány-forrása. Csak jó mészellátottságú talajon (pH 6,8 —8,3) telepíthető és termeszthető, de meszezéssel a savanyú erdőtalajokon is. Nyár végi telepítése csak a jobb csapadékellátottságú területeken (főleg a Dunántúlon) biztonságos. Thvaszi, takarónövény nélküli telepítése eredményesebb (jobban biztosítható a talajvédelem és a későbbi termesztés szempontjából egyaránt lényeges nagy tőszám). A rizobiumoltás új vagy régen használt lucernaterületeken szintén az intenzív, gyors növényfejlődést segíti. Az első évi, új lucernából való szűzmagfogásnak szintén vannak talajvédelmi előnyei, s a lassúbb kiritkulás mellett nő az élettartam és az életteljesítmény is.

Az egyéb pillangósok közül, csapadékos klímájú, gyengébb mészellátottságú dombvidéki talajokon a vörösherének van jelentősége. Thlajvédő hatása jó, de a rövidebb élettartam miatt nem éri el a lucernáét. Erre utal 25—30 m^m2- es relatív levélfelülete, a lucernáénál gyengébb sarjadzóképessége és gyöke- rezése is. A takarónövény kevésbé nyomja el, s így ez a telepítési eljárás a vörösherénél indokolt (őszi búzára vöröshere felülvetése vagy tavaszi árpával való takarónövényes telepítés). Thlajvédelmi értéke a takarónövényes eljárással fokozható, mert a kalászos gabona lekerülése után a vöröshere folyamatosan fedi a talajt.

A baltacim lényegesen kisebb jelentőségű évelő pillangós növény a lucernához hasonló védőhatással. Termesztése csak rendkívül gyenge termékenysé- gű meszes területeken indokolt. A bíborhere savanyú talajon csapadékos klíma alatt termeszthető. Thlajvédelmi értéke csak közepes, mert egyéves (áttelelő) élettartamával a tartós talajfedettség követelményeinek nem tesz eleget.

A legnagyobb lejtésű, erózió szempontjából legveszélyesebb területeken a lucerna, illetve egyéb pillangósok védőhatása még tovább fokozható füvesherék telepítésével. A természetes növénytakarót leginkább megközelítő, többkomponensű növényállománynak jobb a talajtakarása, vízvisszatartása, illetve hordalékszűrése. Több pázsitfűfaj vehető számításba, különböző pillangós virágú szántóföldi növényekkel társítva. A különböző kombinációk közül a következők emelhetők ki:

— olaszperje + lucerna (vagy vöröshere, lódihere),

— franciaperje + lucerna (vagy baltacim),

— csomós ebír + baltacim,

— réti csenkesz + vöröshere.

Lejtős területen a talajfedettség növelésére a másodvetésekkel nyílik további lehetőség. Ennek feltétele a tenyészidő második felének jó csapadékellá88