Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
talajvédő hatása is vele közel megegyező. Vetésváltásban betöltött pozitív szerepe, valamint a búzánál jobb önköltsége kedvez termesztésének. A tavaszi árpa (itt: sörárpa) mellett a nagyobb termelési érték elérése szól (talajfedettsége lényegesen gyengébb, mint az őszi kalászosoké). A kukorica területi részesedése dombvidéken ma átlagosan 16 —18%, s további csökkenése várható, a talajvédelmileg még ésszerűbb arány felé. Hátránya, hogy a tavaszi, nyár eleji záporesők idején nagy alatta az eróziós kár (relatív levélfelülete igen kicsi: 3—4 m^m2), s nagy költségei miatt a lejtős területen jövedelmezősége rendkívül bizonytalan. Termesztésének további korlátozó tényezője a rossz vízgazdálkodású talaj és a hűvös klíma. Termesztése 12% alatti lejtőn indokolt. A cukorrépa 2—3 m^m2-es relatív levélfelülete rendkívül rossz talajvédő hatást jelez. Termesztése csak alacsonyabb fekvésű területeken, jó mészellá- tottságú (pH-igénye 6,8—8,3 közötti) és vízgazdálkodású talajon eredményes. A burgonya hasonlóan rossz talajvédő hatása, nagy művelési igénye miatt szintén csak a kisebb lejtésű területeken termeszthető gazdaságosan. Jó vízgazdálkodású, laza, elsősorban homok, homokos vályog fizikai féleségű, savanyú kémhatású (pH 5,5 —7,7) talajon termeszthető. A bakhátak lejtőre merőleges kialakítása csökkenti az eróziót, de teljes védelmet nem nyújt. A széles sortávolságú növények közül jó jövedelmezősége miatt a napraforgó került előtérbe (különösen az ország északi dombvidéki tájain). Viszonylag jói alkalmazkodik az erodált talajhoz, de a jobb vízgazdálkodás és tápanyagellátás — főként a hibrideknél — növeli a termesztés biztonságát. A káposztarepce kellő őszi megerősödés után megfelelő védettséget ad a talajnak. Elővetemény-értékét itt javítja a repce-búza váltás igen jó talajvédelmi hatása is. A hüvelyesek jó elővetemény-értéke általában gyenge talajvédő hatással jár együtt. A borsó a búza igényeit is kielégítő területen, a szója és lóbab csapadékos klímán termeszthető. Külön figyelmet érdemel a savanyú talajkémhatást (pH 5 — 6) kívánó, zöldtrágyanövényként és magtermesztésre is alkalmas csillagfürt. A kedvezőtlen termőhelyi viszonyokhoz jól alkalmazkodó két- vagy többéves gyógy- és fűszernövények termesztésével jelentősen fokozható a területi hatékonyság. A levendula, az orvosi zsálya, a kerti izsóp és más gyógynövények termesztése adott esetben a racionális földhasználat legeredményesebb módját jelenti. Az egynyári szálastakarmányok közül a sajátos termőhelyi viszonyok a siló- kukorica, illetve csalamádé termesztésével szemben a kevésbé igényes és egyúttal jobb talajvédő hatású takarmánycirkoknak kedveznek. Jó szárazságtűrő képességük (rosszabb vízgazdálkodású talajokon) erőteljes, aktív vízfelszívó típusú gyökérzetük azon az előnyös tulajdonságaik, amelyek szélesebb körű termesztésüket indokolják. További előnyük, hogy másodvetésben is eredményesen termeszthetők. 87
