Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
tosságot mutat. így a talajelhordás (t/ha-év) átlagértékei néhány növény alatt a következők: kukorica (monokultúrában) 279,2, kukorica (vetésforgóban) 132,2, kalászos gabona (vetésforgóban) 74,5, gyep (szántóföldi vetésforgóban) 1,5. 1.2.3. Az eróziót befolyásoló emberi tevékenység Az erózió mindmáig pusztító, „gyorsított" formájának kialakulásában a társadalmi magatartásnak volt és van ma is a legnagyobb szerepe. Az utóbbi évszázadokban mind nagyobb méreteket öltő talajpusztulás elsősorban a szántóterület növelésére irányuló erdőirtásnak, sok feltétlen gyepterület feltörésének, valamint a mértéktelen és kíméletlen legeltetésnek a következménye (Tóth, 1977). Fejezetünk címét pontosabban megfogalmazva: az emberi tevékenység közül az erdőirtás és a kíméletlen legeltetés az erózió mai formáinak és ezek káros hatásának kiváltó oka volt, míg a szakszerűtlen talajhasználat a folyamatot még kedvezőtlenebb irányba befolyásolta. Az erózió kártételét az elmúlt évtizedekben sem sikerült számottevően mérsékelni. Ennek okai nemcsak az üzemek elégtelen talajvédelmi tevékenységében keresendők, hanem abban az örökségben is, amit a megelőző korok ránk hagytak. Ez nem mentesít bennünket a károk mérséklésének kötelezettségétől, ám a kiváltó okok világos ismerete azért szükséges, hogy ráébredjünk, az előttünk álló feladat megoldása a társadalom (állam) és az üzem közös felelőssége. I.2.3.I. Az erdőirtás Az erdőnek a tájháztartásra gyakorolt kedvező hatása ma már közismert. Ezeket a hatásokat azonban hosszú időn — egyes térségekben évezredeken — keresztül sem vették figyelembe. Ezért a Föld több részén olyan tájak keletkeztek, amelyek ma már csak kedvezőtlen feltételek és nagy ráfordítások mellett lakhatók (Bauer és Weinitschke,1976). Dalmácia partvidékét, amelynek talajtakarója erősen lepusztult, régebben sűrű erdők borították. Ezeket nagy területen elpusztítva, a kitermelt fát a római hajóhad építéséhez használták fel. Velencében a házak cölöpalapozása igényelt roppant tömegű fát. Ma a Földközi-tenger egész környéke redkívül szegény erdőkben, ezért a talajpusztulás hallatlan mértékű. A Föld erdőterülete napjainkban is csökken, évente több, mint 10 millió hektárral. Például Venezuelában a földnélküliek a Karib-tenger felőli hegyoldalakat letarolják, és 1 — 2 évig szántóföldi művelés alá vonják. A szubtrópusi esők a növényzet nélküli felületen a termőréteget teljesen lemossák, emiatt azok gyorsan terméketlenné válnak. Ez után újabb területeket tarolnak le, amelyek az elmondottak miatt megint csak rövid ideig használhatók. így pusztul még ma is az erdő és utána a hegyoldalról a talaj, amelynek egy része a lapályokon halmozódik fel, vagy a tengerbe mo40