Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 3. Madarassy L.: A völgyfenéki területek vízrendezése
fi — a vízteleníthető hézagtér a szántott rétegben, hí — a szántott réteg vastagsága, m, t — a víztelenítés előírt időtartama, d, E — az evapotranszspiráció, m/d. A szántott réteg gravitációs víztartalmának elvezetési időtartama „ L arcig x Wh (E + q2) (//-21) 2h\ v^l * Ly/ET^i ’ (// - 22) 4 k2 h2 . Q2= L2 . (m/d), (// - 23) egyenletekkel határozható meg, ahol L — a vízgyűjtő drének távolsága, m, 92 — a szántás alatti talajból a gyűjtőbe belépő drénvízhozam, m/d, k\,k2 — a szántott és az alatta levő réteg szivárgási tényezője, m/d, hi,h,2 — a szántott és az alatta levő réteg vastagsága, m. Az árokszűrőzésre vonatkozó feltétel M > l,48fcifci , (ZZ - 24) ahol, a még nem ismert változók jelentése: kj, — az árokszűrő szivárgási tényezője, m/d, b — a drénárok szélessége, m. A (II — 24) képletből következik, hogy ha a szántott réteg vastagsága 0,35 m, a drénárok szélessége pedig 0,28 m, akkor ife3 > 1,85*! , (m/d), {II- 25) A drénárok szűrőanyagának élettartama hosszú legyen, ne kolmatálódjék, a szuffóziónak legyen ellenálló, talajdonságai ne változzanak. A II—45. ábrán vázolt hálózat kötött, rossz vízvezető talajokon kétféle üzemmódben működhet, úgy is, mint fedett víznyelő, s úgy is, mint talajvízszint- csökkentő drénhálózat. A hálózat paramétereinek számításánál lényeges a két esetből a mértékadó kiválasztása. Ez a felszíni víz keletkezési lehetőségének vizsgálatával határozható meg. Vizsgáljuk a felső réteg vízterhelését a ko = C £ 7 , (m/d), {II - 26) egyenlet segítségével, ahol k — a szükséges elvezetési intenzitás, m/d, 253
