Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai
11 — 34. ábra. Fenéklépcsők a) beton fenéklépcső, b) betonba rakott, kőből készült fenéklépcső kisvizek koncentráltan a meder felé terelhetők legyenek. Az előfenék-burkolat hossza a vízlépcsőmagasság háromszorosa legyen. A vízlépcső után vízládát kell kialakítani a vízugrásnál felszabaduló energia felemésztése céljából. A vízládát úgy kell kialakítani, hogy a víz mindig vízpárnára essen. A vízládát utófenék követi. Tapasztalat szerint az utófenék hossza a felvízszint és az alvízi küszöbszint közötti magasságkülönbség 3-5- szöröse legyen, a vízláda mélysége 0,4—0,8 m között változhat. A vízláda és az utóburkolat együttes hossza a következő tapasztalati összefüggéssel számítható: L = l,3Hi+mf + l, (m), (77-14) ahol L — a vízláda és az utóburkolat együttes hossza, m, Hí — a bukómagasság, m, mi — az átbukó víz magassága, m. A vízláda hossza ebből 2/3L, az utóburkolaté 1/3L, azonban a vízláda hossza nem lehet kisebb, mint az alvízmélység hatszorosa. A vízláda mélysége a következő összefüggéssel számítható: h = 0,065 Hí + 0,05 mf + 0,15 , (m). (//-15) A vízláda, illetve az utóburkolat vastagsága (/): / = 0,3 + 0,02 77; + 0,05 mi , (m). (77-16) Az alámosást a vízláda, valamint az elő- és utóburkolat megfelelő kialakításával, a teherbíró talajig, de legalább a vízláda fenékszintje alá 1,0 m-ig 237
