Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai
érő alaptesttel, a zárófogak méreteinek helyes megválasztásával, esetleg szádfalak beépítésével lehet elkerülni. A gáttestet az oldalrézsűbe minimálisan 1,5 m mélyen be kell kötni. 11 — 35. ábra. Fenéksurrantó Fenéksurrantót (11 — 35. ábra) célszerű alkalmazni 1 m-nél kisebb fenékszintkülönbség esetén. Célszerű hajlása 1:3 — 1:10 közötti. Általában helyszínen csömöszölt betonból, vagy 5 m/s-nél nagyobb vízsebesség esetén vasbetonból készül. Az energiatörés megoldásáról (vízláda, esetleg energiatörő fogak) ennél a műtárgynál is gondoskodni kell. A rendezett patakba betorkolló kisebb mellékpatakok torkolati szelvényeibe bukás vagy surrantós torkolati művet célszerű alkalmazni, illetve elhelyezni, különösen a befogadó és a betorkolló mellékpatak nagy magasságkülönbsége esetén, mert ezek hiányában a fenékszintek közötti lépcső rohamosan hátrarágódik, a patak lemélyül, illetve hordalékával szeny- nyezi a befogadót. A bukás torkolati mű (fenéklépcső, lásd n-36. ábra), a torkolati szelvényben kialakított fenékbukó. Ezt a műtárgyat a befogadótól 15 — 25 m távolságban kell elhelyezni. A süllyesztett vízláda elhagyható, de az utófeneket olyan szinten kell elhelyezni, hogy a befogadó patak legkisebb vize azt elborítsa, és így állandó vízpárna legyen az utófenéken. 238 II —36. ábra. Bukós torkolati mű
