Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai
Az élőhelyek és élőlények számbavételéhez a következőket kell vizsgálni: — a szárazföldi, patakhoz csatlakozó környezetet (rét, kaszáló, szántó, település stb.), — a növényállományokat (vízi, mocsári, bokros, fás stb.), — a fenék minőségét (sziklás, köves, kavicsos, homokos, iszapos), — medermorfológiai viszonyokat (zuhatag, sellő, sebes vizű, kanyargós, egyenes, zátonyos stb.), — a vízfolyás szint-tájait (forrástájék, pisztrángfélék, pénzespér-szint stb.) A hidrobiológiái tanulmányhoz fel kell mérni, és fel kell jegyezni a következő élőlénycsoportokat: — a parti és kiemelkedő vízi növényzet, — az alámerült, úszó és lebegő hinárfajok, — a víz fölött repkedő rovarok, — a vízben élő mikroszkopikus gerinctelen állatok, — élőbevonatot képező állat- és növényfajok, — fito- és zooplanktonok, — halfauna, — kétéltűek, hüllők, — madarak és emlősök. Mindezek ismeretében határozhatjuk meg a védendő élőhelyeket, illetve az állat- és növényfajokat. Ha a vízfolyás mentén az ugyanazon fajkombináción alapuló védendő élőhely vagy védendő szakasz többször ismétlődik, akkor néhányat feláldozhatunk a technikai célok érdekében. Fontos feladat a patak környezetében lévő erdősávok tanulmányozása is abból a célból, hogy esetleges, indokolt kiirtása vagy ritkítása nem semmisít-e meg természeti értékeket vagy élőlényeket. A patak mentén meghagyandó szegélynövényzet minőségi és mennyiségi tervezéséhez szükséges a meder, a vízi és a közvetlen vízparti élővilág igényeinek tanulmányozása. A felsoroltakon túl ehhez szükséges a vízfolyás szakasz- jellegének ismerete is. Általában azt mondhatjuk, hogy az élőhelyek és a fajok védelmének arányát a környezetvédelmi és a műszaki célkitűzések egyeztetésével alakíthatjuk ki. 2. A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai 2.1. A patakszabályozás általános feladatai A kisvízfolyások (patakok) szabályozása az adott vízgyűjtő terület egészére kiterjedő komplex rendezés része, amelyre a domboldalak talajvédelmi feladatainak befejezését követően kerülhet sor. A rendezést ugyanakkor a víz215
