Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai

hordalék lerakódik a mederben, és így a szelvény csökken. A csökkent szelvényű, kis esésű meder nem alkalmas az árvizek kiöntésmentes levezetésére, a víz kilép a mederből, a völgyfenéket elvizenyősíti, illetve a vizek levonulása az elöntött területekről akadályozott. A patak partján kifejlődött fák és cserjék ugyancsak csökkentik a víz sebességét, segítve ezzel a hordalék lerakódását, illetve a szelvénycsökkenést és a patak elfajulását.

A patak és a völgyfenék talajvize között kapcsolat alakulhat ki. Ennek három alapesete van (II —3. ábra):

— a talajvízszint közvetlenül kapcsolódik a patak vízszintjéhez (hidraulikus kapcsolat, II —3. a) ábra),

— a patak vízszintje mélyebben van, mint a talajvíz szintje (II — 3. b) ábra),

— a patak vízszintje magasabban van, mint a talajvízszint (II—3. c) ábra).

II-2. ábra. Függő medrű patak

II —3. ábra. A patak kapcsolata a talajvízzel (magyarázat a szövegben)

Az első eset dombvidékre, a második hegyvidékekre jellemző, míg a harmadik különleges topográfiai és geológiai viszonyok között, ritkán fordul elő.

Ha hidraulikus a kapcsolat, magas vízállásnál (árvíz idején, függő meder esetén) a patak táplálja a talajvizet, kisvíz esetén pedig a talajvíz a patakot.

A patak a táj egyik fontos eleme, amely nemcsak a felszín alatti vizekkel van hidraulikus kapcsolatban, hanem kapcsolatban áll a völgyfenékkel, a domboldalakkal, ezek élő, illetve élettelen elemeivel is. Ily módon lényeges hatással van a táj formálására, a táj esztétikai értékének növelésére is.

197