Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai
a vízfolyás egyensúlyi állapotba kerül (II — 1. b) ábra), az eróziós küszöb fölötti szakaszon azonban tovább folytatódik a hátráló erózió (II —1. c) ábra). Az egyensúlyi állapotba került részeken kialakul a megfelelő szakaszjelleg. Az eróziós küszöb általában természetes képződmény, sziklapad, keményebb kőzet, de lehet mesterséges létesítmény (gát, fenéklépcső) is. A patakok hordalékelragadó ereje kis- és középvíznél kicsi, ezért csak a lebegtetett hordalék szállítására képesek. A görgetett hordalékot csak a néhány órás, esetleg néhány napos tartósságú árvizek képesek szállítani. Árvizek idején jelentős a hordalékkoncentráció, és ekkor a mederből kilépő víz közvetlenül a partok mentén rakja le a hordalékot, s így kialakul a függő meder (II —2. ábra), amely akadályozza a völgy víztelenítését, elősegítve ezzel az elvi- zenyősödést. A patak a függő meder, valamint a feliszapolódás miatt kanyargóssá válik, esése csökken, ezért energiatartalmának jelentős részét elveszíti az így bekövetkező sebességcsökkenés miatt. Ennek következtében a vízben levő 196 II — 1. ábra. A patak kialakulása hátráló erózióval (magyarázat a szövegben)
