Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
A lepelerózió a lejtős talajfelszínen kialakuló lepelszerű vízmozgás hatására alakul ki. A lefolyó víz a talajfelszínen közel azonos rétegvastagságú. Mozgási energiája a rétegvastagságtól és lejtőhajlástól függ. A lepelszerűen mozgó víz a talajfelszínen levő átázott és szétiszapolódott talajrészecskéket magával ragadja, és a lejtő aljára szállítja, majd a kisebb esésű részeken — energiájának jelentős részét elveszítve — a hordalék túlnyomó részét lerakja (szedimen- táció). A vízlepel vastagsága a mikrodomborzat miatt változhat. így a kisebb helyi mélyedésekben a rétegvastagság nagyobb lehet. Ezeken a helyeken nagyobb a lefolyó víz energiája, így nagyobb mélységre terjed a talaj lemosása, és ún. vízerecskék alakulnak ki a talaj felszínén, amelyek később elősegíthetik a mélységi erózió különböző formáinak kialakulását. A talpas erózió a felületi erózió sajátos formája, amely felszántott és előzőleg átnedvesedett talajra hulló zápor hatására alakul ki. A lefolyó csapadékvíz az átázott talajt a szántott réteg mélységéig (az ún. eketalpig) lemossa. A különböző felületi eróziós formák hatására a talajszelvény A szintje rövidebb — hosszabb idő alatt lepusztul, és ennek eredményeként a talaj felszínén nagyobb vöröslő vagy kivilágosodott foltok jelennek meg, amelyek az erdőtalajok felhalmozódási, illetve a csernozjomok B szintjei vagy a talajképző kőzet felszínre kerülő maradványai. A felületi (réteg-) erózió fokozatait a talajpusztulás százalékos értéke alapján határoljuk el. Az egyes fokozatokat a területre jellemző nem erodált talajszelvényhez viszonyítjuk, amelyet 100%-nak tekintünk. A csernozjom talajok esetén az A és B szint, a barna erdőtalajoknál a kilúgzási és felhalmozódási szint együttesen képezi az összehasonlítási alapot. Ezek figyelembevételével gyengén erodáltnak tekintjük a talajt, ha az eredeti szelvénynek legalább 70%- a, közepesen erodáltnak, ha 30 — 70%-a és erősen erodáltnak, ha csupán 30% maradt meg. A mélységi (vonalas) erózió jellemzője, hogy a csapadékvíz a lejtőn koncentráltan, nagy rétegvastagsággal mozog, így nagyobb a mozgási energiája, ennek következtében hatása nagyobb mélységre terjed ki. Kialakulását elősegítik a lejtő irányú keréknyomok, vízerecskék, terephajlatok. A mélységi (vonalas) erózió megjelenési formái a barázdás, az árkos és a vízmosásos erózió. A barázdás erózió a mélységi erózió kezdeti formája. Mélysége meghaladja a művelt rétegét. Általában a kisebb vízerecskék egyesülésével jön létre úgy, hogy a nagyobb energiatartalmú víz a laza felső talajréteget elhordja. Kialakulását elősegíthetik a lejtő irányú keréknyomok. A barázdák mélysége nem haladja meg a 0,5 m-t. Sekély műveléssel nem tüntethetők el, de a vízszintes vagy szintvonalirányú talajművelést még nem akadályozzák, azonban elősegíthetik az árkos erózió kialakulását. Az árkos erózió a barázdás erózióból alakul ki annak következtében, hogy a koncentráltan mozgó víz igen nagy energiatartalma lehetővé teszi mind a nagyobb mélységben, mind az oldalirányban bekövetkező talajelsodrást. Az árkok mélysége már elérheti a 0,5 —3,0 m-t, szélességük 0,5 —8,0 m között vál14
