Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

tozhat. Az árkok a területet felszabdalják, így már a vízszintes művelést is akadályozzák, és elősegítik a vízmosások kialakulását.

A vízmosás a mélységi erózió legfejlettebb formája. Keresztszelvénye az alapkőzettől függ. Alluviális vályogtalajban és vastag rétegű finom üledékben U keresztszelvény alakul ki. Ha a szántott réteg alatti talajrétegek ellenállóbbak, mint a felső rétegek, akkor V keresztszelvényű vízmosás képződik.

A vízmosás hossz-szelvényét vizsgálva (1 — 3. ábra) két fő részt különböztetünk meg. A felső, erodálódó szakasz a katlan, melynek legmagasabb része a fej Az alsó, kis esésű szedimentált része a hordalékkúp. A kettő közötti átmeneti (inflexiós) szakasz a torok.

A vízmosásra jellemző, hogy a fejnél hátrarágódással fejlődik. A meredek falakon gyakran következik be suvadás, rogyás vagy a falak beomlása. Ezek hatására a vízmosás szélesedik, illetve mellékvízmosások alakulnak ki. A vízmosásokban a csapadékvíz nagy sebességgel, koncentráltan mozog, így a le- hodott talaj mennyisége igen jelentős lehet. A lehordott talaj a völgyfenéki vízfolyásokat feliszapolja, ugyanakkor a vízmosás a lejtőt felszabdalja, így az mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná válik.

15

1 — 3. ábra. Vízmosás helyszínrajza és hossz-szelvénye