Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

A felületi (réteg-) erózió jellemzője, hogy csupán a művelt talajrétegre korlátozódik. A termőtalaj viszonylag egyenletes, vékony rétegben pusztul le. A lejtőn lepelszerűen mozgó víz energia tartalma kicsi, ezért általában csupán a kisebb méretű talajrészecskéket képes magával sodorni. A felületi erózió egy időben általában nagyobb — esetenként több száz négyzetméteres — területen fejti ki hatását, és a talajlehordás a felszínen egyenletes. Előfordulhat, hogy a mikrodomborzat következtében a szántott réteg vastagságát meg nem haladó mélységű vízerecskék alakulnak ki, amelyek elősegítik a víz koncentrált mozgását a lejtőn, és ennek következtében — mivel a víz mozgási energiája megnő — a mélységi erózió különböző formái alakulhatnak ki.

A felületi erózió formái a következők:

Rejtett erózió (mikroszoliflukció) abban az esetben alakul ki, ha a vízkapacitásig telített talajra újabb csapadék hullik. A többletcsapadék hatására a felső talajréteg pépszerű állapotba kerül, eredeti helyéről elmozdulva vékony rétegben csúszik az esés irányában, a helyi erózióbázis felé haladva. A folyamat szemmel nem észlelhető, de radioaktív izotópok segítségével figyelemmel kísérhető. Előfordulására az ország legcsapadékosabb vidékein számíthatunk, olyan talajokon,, amelyek feltalajának nagyobb a vízáteresztő képessége, mint az alatta levő rétegé.

A csepperóziót az esőcseppek váltják ki. A hatás jellege a talajfelszín nedvességállapotától függ. Ha az esőcseppek száraz talajszemcsékre hullanak, a pórusokban levő levegő összeszorul, így térfogata csökken, a nyomás megnő, és ennek következtében a talajmorzsa robbanásszerűen esik szét kisebb részekre. Ez a morzsarobbanás jelensége. Az így létrejött apróbb talajrészeket a víz könnyebben el tudja szállítani.

Ha az esőcseppek nedves talajfelszínre hullanak, a csepperózió a cseppek mechanikai ütőerejére vezethető vissza. Záporoknál a lehulló nagyobb tömegű és nagyobb sebességgel érkező esőcseppek nagyobb mozgási energiával rendelkeznek, és a talajfelszín pépes részét szétfröccsentik. A talajrészek nagyobb része lejtős területen a lejtő irányába röppen, így megkezdődik a lejtő irányú talajmozgás, illetve az erózió.

Vízszintes területen a függőlegesen érkező esőcsepp hatására a talaj fröccsenés minden irányban azonos (1-2. ábra). Az esőcsepp hatására bekövetkező lejtő irányú talajfröccsenés százalékos arányának becslésére Ekern (1951) az

SL = 50 + I , (%) (/ - 1)

összefüggést javasolja, ahol I — a lejtőhajlás, %,

5l — a lejtő irányában fröccsenő talajrészek aránya,%.

1 — 2. ábra. A talajrészek szét- fröccsenése az esőcsepp mechanikai utóhatására a) vízszintes, b) lejtős területen

13