Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
beszivárgást, így a talajvízfelszín csak akkor állandósul ebben a tartományban, ha folyamatos áramlás táplálja a talajvízteret. Az egyensúlyi szint alatti tartományban beszivárgási többlet jelentkezik, tehát itt a talajvízszint állandósításához folyamatos megcsapolás (természetes vagy mesterséges, pl. talajcsövezés) szükséges. A talajvíz vízszintes mozgása potenciálkülönbség hatására jön létre. A víz értelemszerűen mindig a magasabb talajvízszintű területről az alacsonyabb vízszintű felé áramlik. Létrehozhat talajvízáramlást természetes vagy mesterséges vízfolyások, tavak, tározók viszonylag magas vízszintje is. A vízszintes talajvízmozgás meghatározására szolgáló egyszerű módszer a betáplálás és a befogadó (esetleg drénezendő) terület közötti áramkóp meghatározása. A potenciálértékeket talajvízkutak segítségével lehet meghatározni. Ezek után egy egyenlő intervallumú (A& = Aip) áramképet kell szerkeszteni. Egy adott szelvényen beáramló vízhozam (Q): Q = n\Ah JcD, (3-53) ahol n — a beáramlási felületen az intervallumok száma (A0), Ah — a vízszintkülönbség, kD — a transzmisszivitás. A talajvíz szintjét tehát függőleges (beszivárgás, párolgás) és vízszintes (talaj víz mozgás, -áramlás) vízforgalmi tényezők egyaránt befolyásolják, a mindenkori víztükör tehát összetett hatások eredményeképpen alakul ki. Természetes állapotban, amikor a függőleges vízforgalom dominál (vagy legalábbis hatása nem hanyagolható el), a talajvízszint alakulását elsősorban a hidrometeorológiai tényezők befolyásolják. Ezek a hatások alakítják a talajvízjárást, a talajvízszint változásának éves és több éves menetét. Az általános víz- és nedvességfelhalmozódási és -fogyasztási jellegnek megfelelően a talajvíz a legmélyebben nyár végén, ősz elején helyezkedik el, majd az őszi, téli csapadékok hatására tavasszal éri el maximális értékét. Ezt az éves menetet kiegészíti egy több éves periódus, ami az időjárásban tapasztalható szárazabb és nedvesebb szakaszoknak megfelelően tartósan magasabb vagy mélyebb talajvízállást (pl. évi átlagot) okozhat. Magyarországon természetes körülmények között általában nem alakulhat ki időben hosszan tartó (több évtizedes), egyirányú változás a talajvízállásban. Az ilyen tartós, trend jellegű változást mesterséges körülmények okozzák. A talajnedvesség zónájának (a háromfázisú zónának) a vízháztartását az atmoszferikus hatások jobban befolyásolják, mint a talajvízzel telített rétegét. Hatással van rá a tényleges és a potenciális evapotranszspiráció aránya, a felszíni lefolyás, a beszivárgás mennyisége, a nedvességtartalomtól függő aránya. A talajnedvesség zónájának vízháztartását vázlatosan a 3.21. ábra segítségével mutatjuk be (Kovács, 1978). Az ábrán az ehhez a zónához alulról, illetve felülről csatlakozó talajvízzónát és levegőzónát is feltüntettük. Az így körülhatárolt rendszerbe a levegőben páramozgás formájában (E{ Ff), a felszínen felszíni lefolyásként (L{, L0), a talaj nedvesség-zónában 58
