Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
szemben a talaj nagyobb ellenállást fejt ki, mint a párhuzamos vízszintes vízmozgással szemben. Ez azt jelenti, hogy a nyílt árkokról a dréncsövekre való áttérés, ha egyébként a feltételek változatlanok, a szívótávolság csökkenésével jár együtt. A függőleges szivárgási tartományt a számítások közben általában nem vizsgálják. A vízszintes és a sugárirányú szivárgás tartománya azonban valamennyi ilyen típusú dréntávolság-összefüggésben felismerhető. Ez az elv azonban azokban az összefüggésekben érvényesül a legjobban, amelyek a mozgást az ellenállások segítségével jellemzik. Általában felírható, hogy permanens esetben a kialakult vízszintkülönbség és az átlagos szivárgási úthossz meghatározta nyomásveszteség a különböző szivárgási tartományok ellenállásainak összegével egyenlő. Áttérve a nyomómagasságokra, az összes vízoszlopban kifejezett nyomás (h) a függőleges (h{), a vízszintes (áv) és a sugárirányú (hr) nyomásveszteségekben emésztődik fel. A nyomásesések, illetve az ellenállások összege (Ernst szerint) h = áf-f hv + hT = qes+ qLey + qLet (3-45) alakban írható, ahol ef, ev és er a függőleges, a vízszintes és a sugárirányú ellenállásokat jelöli. A függőleges és a vízszintes ellenállásokat az áteresztő- képesség és a rétegvastagság ismeretében lehet meghatározni. Az ellenállások általános összefüggései: Df L 1 aD er = <?v , j. , cr = —j- In----------, (3-46 k y u k j D\ nk u ahol: I) — (és indexes változatai) rétegvastagságot, k — (és indexes változatai) vízáteresztő képességet, L — szívótávolságot, a — geometriai paramétert, u — a vízelvezető elem nedvesített kerületét jelöli. A függőleges ellenállást elhanyagolva az ezen az elven szerkesztett összefüggések általában L = Ln — C0 alakúak, (3-47) ahol: L — a szívótávolság, L0 — a vízszintes szivárgási tartományból számítható szívótávolság, C0 — a sugárirányú ellenállás miatti redukció. A nem permanens szívótávolság számítási összefüggéseinek levezetésénél a (3-42) összefüggés egydimenziós változatából indulnak ki. Az időben való változást a felszíni vízterhelés változása okozza. A vízterhelés változása miatt a leszívási görbe sem állandó az időben (3.17. ábra). Akkor viszont, ha a leszívási görbe változik, más és más nyomómagasság alakul ki, tehát az elfolyó vízhozam is változik (azonos geometriai feltételek mellett), illetve a szívótávolság meghatározásakor az időben változó nyomómagassággal kell számolni. A nem permanens összefüggéseknél a talajtér tározóképességét (j) is figyelembe lehet venni. 53
