Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
3.15. ábra. A talajcsövezési paraméterek értelmezése permanens vízmozgás esetén A talajcsövezésnél általános eset, hogy a drénrendszerrel elvezetendő víz felszíni terhelésként, a csapadékhói származva jelentkezik. Abban az esetben, ha a felszíni terhelés (ti) egyenlő a talajcsőhálózaton át elvezetett vízhozammal (q), a leszívási (depressziós) görbe időben állandó. A leszívási görbe időbeli állandósága azt jelenti, hogy az áramlás jellemzői is állandóak, tehát a vízmozgás permanens (3.15. ábra). Abban az esetben, ha a vízmozgást jellemző paraméterek egy adott helyen időben változóak, nem permanens mozgásról beszélünk. Nem permanens szivárgás esetén egy differenciális méretű elembe való beáramlás és kiáramlás algebrai összege nem lesz egyenlő zérussal, mert az elem tározásra képes. A be- és kiáramlás egyenlegét tehát a tározásváltozás adja meg, A kontinuitási egyenlet ebben az esetben \b2h ö2h _ fi bh bx2 + by2~ kD bt (3-42) alakú lesz, ahol az egyenlet jobb oldala a tározás időbeli változását írja le. A (3-42) összefüggésben alkalmazott jelölések megegyeznek a kontinuitási egyenletben alkalmazott korábbi jelölésekkel, a p a talaj vízteleníthető hézagtere, KD a transzmisszivitás, t pedig az idő. A szívók távolságának számításához alkalmazott szabatos hidraulikai összefüggések a vázolt elméleti alapokból indulnak ki. A talajvízszintszabályozás legáltalánosabb összefüggései a Dupuit-egyenleten és feltételrendszeren alapulnak. Abban az esetben, ha egy állandó vízterhelést időben állandó hidraulikai feltételek mellett kell a drénrendszernek elvezetnie (tehát a vízmozgás permanens), a Dupuit-egyenletnek megfelelő formában a következő összefüggést lehet felírni (Donnán, 1946): ti = _ 4k(H2-D2) q L2 (3-43) 51
