Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

3. A talajcsövezés alapjai

I

A folyadék, így a víz sűrűsége és viszkozitása függ a hőmérsékletüktől, ezért a számítások közben hőmérsékleti redukcióra is szükség lehet. A hő- mérsékleti redukálást a 4. fejezetben leírt módon kell elvégezni.

Gyakran előfordul a talaj cső vezési gyakorlatban, hogy különböző víz- áteresztő képességű rétegekből álló talajon keresztül megy végbe a szivárgás. Ebben az esetben a teljes talajszelvényen átszivárgó vízhozamot vagy egy eredő áteresztőképességet kell meghatározni.

Abban az esetben, ha a rétegsorok a szivárgás irányával párhuzamosak (3.13/a ábra), a nyomás veszteség létrehozásában a rétegek vastagságuk és áteresztőképességük szerint részesednek. Egy-egy rétegen átszivárgó vízhozam q{ = kfij, így a teljes vízhozam:

qi + qi + #3 = Yj *7í = 4 = (^i k)i + ^’2 k)-i + ks D3) I = y (kD) I,

(3-33)

ahol: q — az indexes értékei az egyes rétegek vízhozamát. q — a teljes vízhozamot,

D — indexes értékei a rétegek vastagságát, k — indexes értékei az egyes rétegek vízáteresztő képességét,

I — a nyomásgradienst (~p ,1-3.12. ábraj jelöli.

Meg lehet határozni az átlagos vízáteresztő képességet is:

Y k, D,

k = , (3-34)

ahol: k — az átlagos vízáteresztő képesség (szivárgási tényező),

D — a teljes (összegezett) rétegvastagság, kJ)j— az i-edik réteg vízszállító képessége (transzmisszivitása).

48

3.13. ábra. A vízáteresztő képesség és a szivárgási sebesség értelmezése rétegzett talaj esetében