Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
ahol: ivg — a talaj nedvességtartalma (a száraz tömeghez viszonyítva), Qt — a talaj sűrűsége, e — a hézagtényező. A talaj térfogatsűrűsége (Tf a térfogategységben foglalt talaj tömege. Meghatározása legáltalánosabban a következő összefüggéssel lehetséges: t, = = 8.(l + t»«)(l-»). (3-8) ahol: Ts — a talaj térfogatsűrűsége, gt — a talaj sűrűsége, w„ — a nedvességtartalom, e — a hézagtényező, n — a hézagtérfogat. A talaj (és általában az anyag) konzisztenciáján az anyag összefüggési állapotát értjük. A talajok esetében a konzisztencia állapotát a talaj keménysége, puhasága, gyúrhatósága stb. jellemzi. A talaj szilárdsága összefügg nedvességtartalmával, értékét elsősorban ez határozza meg. Ugyanazon nedvességtartalom-érték azonban különböző talajoknál más és más állapotot jelent. Egy adott talaj esetén megfigyelhető, hogy folyamatosan nedvesítve vagy kiszárítva változik az állapota. Az a nedvességtartalom, amelynél a talaj állapota lényegesen megváltozik, tehát amikor egyik konzisztenciaállapotból egy másikba (pl. folyós állapotból képlékeny, gyúrható állapotba) megy át, alkalmas a talajok azonosítására és összehasonlítására is. Ez az átmenet azonban nem gyors, hanem fokozatos, ezért az átmenet határainak, az ún. konzisztenciahatároknak a kritériumait többé-kevésbé önkényesen állapították meg. A talajmechanikában ezeket a módszereket Atlerberg nyomán alakították ki. A konzisztenciahatáron tehát olyan víztartalmat értünk, amely esetén a kötött talaj meghatározott tulajdonságokat mutat. A talajmechanikában használatos konzisztenciahatárok: folyási határ, képlékenységi (sodrási, plasztikus) határ és zsugorodási határ. A konzisztenciahatárok megállapítására szolgáló módszereket a 4.2.2. pontban ismertetjük. A folyási határt úgy érhetjük el, hogy a talajhoz sok vizet keverve olyan állapotba kerül, mint a pép vagy mint egy viszkózus folyadék. Ebben az állapotban megszűnnek a talajt összetartó erők, nincs kohézió. A talaj a lejtőn folyik, saját tömege alatt is elcsúszik. A talaj képlékenységi határánál képlékeny, gyúrható, alakítható állapotából merev állapotba megy át, nem sodorható, hanem kis rögökké, morzsákká esik szét. Az ehhez az állapotváltozáshoz tartozó nedvességtartalmat nevezzük plasztikussági, képlékenységi határnak, illetve meghatározási módja alapján sodrási határnak. A sodrási határnak megfelelő nedvességállapotban a víztartalom a talajszemcséket nem választja el egymástól, azok összekapcsolódva szilárd tömegként viselkednek. Ennek a nedvességállapotban, a különböző földmunkákban van nagy jelentősége, mert a legtöbb föld33
