Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

7. A talajcsőhálózatok tervezése

7.4. ábra. Körzethatárok a talaj csőhálózatok mértékadó átlagos elvezetési intenzitásának meghatározásához

együttes vízhozamának meghatározására használhatók, és egyes szívók mértékadó vízhozamának megállapítására közvetlenül nem alkalmasak. (A szívó és a körülötte levő szűrő mértékadó vízhozamát lásd a 7.3.6.1. fejezetben.)

Az egyik drénvízhozam-megállapítási módszer, hogy számítás nélkül — valamilyen megfontolás alapján — magunk vesszük fel a mértékadó vízhozamot. Például Hollandiában, ahol nem vízhozammal, hanem az úgynevezett elvezetési intenzitással számolnak, 8 mm csapadékmagasságot ajánlanak elvezetni naponta. Ezt az előírást kiegészítik még a talajvízre vonatkozó elvárásokkal is. A megengedett legnagyobb talajvízállás szántó esetén 0,50 m, kertészeti növényeknél 0,60 m, gyümölcsnél pedig 0,70 m.

A hazai viszonyokra vonatkozó adatokat a 7.6. táblázatban közöljük. A táblázatban szereplő körzethatárokat a 7.4. ábra mutatja.

7.3.2.3. A fajlagos vízhozamot és az átlagos elvezetési intenzitást növelő járulékos vizek

A csapadékból eredő belvizeken kívül a vízgyűjtőn közvetett úton is jelentkeznek felszíni és felszín alatti vizek, amelyek elvezetéséről szintén gondoskodni kell.

A 2 —3 m-t meghaladó terepszintkülönbségek esetén a lazább talajú vízgyűjtőkön az átlagos talajvízszint a mélyebb területeken a felszínig emelkedhet, és ebben az esetben a csapadék elvezetésén kívül a megcsapolt talajvíz elvezetése is szükségessé válik. A felszíni lefolyás és a talajvíz-elve199