Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
1. A talajcsövezés célja, szükségessége, jelentősége
A talajcsövezésnek a talaj termőrétege káros vízbőségét megszüntető hatása gyakorlatilag teljes körű. Az üzemi és a kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy még mértékadó helyzetben sem növekszik meg tartósan káros mértékben a termőréteg nedvességtartalma: a felső 20 — 25 cm-es rétegben nem alakul ki telítettség (kétfázisú állapot). A mélyebb talajrétegben a telített talajállapot a csapadék, illetve a felszíni víz mennyiségétől függően néhány napig tart, és nem károsítja a növénykultúrát. A karcagpusztai kísérleti területen végzett mérések szerint 4 évvel a mélylazítás és a talaj- csövezés után, a 36 óra alatt lehullott 80 mm-t meghaladó csapadék hatására sem alakult ki felszíni elöntés vagy telítődés a gyökérzónában. Lejtős hegy- és dombvidéki területek talajcsövezése is eredményezheti ezen területek vízháztartásának megváltozását. A talajcsövezés egyértelmű hatása itt is a talaj víznyelő képességének megnövekedése. A víznyelő képesség növekedése kedvezően változtatja meg a felszínre hulló csapadéknak a felszínen lefolyó és a talajba beszivárgó arányát. Megnövekszik a beszivárgás, csökken a felszíni lefolyás. így a lejtős területek talajcsövezésének, azon túlmenően, hogy a rendelkezésre álló vízkészlet jobb felhasználását segíti elő, illetve a talaj káros túltelítődését megakadályozza, eróziócsökkentő hatása is van. A talajnedvesség-szabályozást célzó talajcsőhálózatok tervezési módszereinek kialakításakor nagy gondossággal kell eljárni, mert a szívótávolság összefügg a nedvességszabályozó hatással. A szívótávolság növekedésével ugyanis növekszik a víztelenítési idő, s így a talajban maradó nedvességkészlet is, kis szívótávolság esetén viszont a víztelenítés gyorsabb. Az alföldi viszonyok között a szívótávolság megválasztásakor két ellentétes szempontot kell figyelembe venni: a nagy csapadék- (és belvíz-) terhelések viszonylag kisebb szívótávolságot követelnek meg, az aszályos időszakra tartalékolandó nedvességkészlet pedig a viszonylag nagyobb szívótávolságot indokolja. A talaj csövezésnek a talajnedvesség-szabályozó hatását akkor lehet jól érzékelni, ha megvizsgáljuk egy átlagos sík vidéki mezőgazdasági terület talaj- nedvességének alakulását talajcsövezés nélkül és talajcsövezéssel. Az 1.2. ábrán a Mirhó — Oyolcsi kísérleti belvízöblözetben talajcsövezés nélküli terület nedvességtartalmának alakulását mutatjuk be. Az ábrán egy mély fekvésű és egy magasabb fekvésű táblarész nedvességtartalom-értékeinek változását tüntettük fel. A mélyebb fekvésű területen mintegy kéthónapos (február—március) vízborítás volt, a magasabb fekvésű területen nem volt belvízi elöntés. Az ábrán jól érzékelhetjük a drénezés nélküli területek talajnedvességeloszlásának legfőbb problémáját: a mélység növekedésével a talajnedvességtartalom csökken és a nedvességeloszlás sem egyenletes a talajszelvényben. A mélyebb fekvésű területen a gyökérzóna lényegében teljesen telített, és ez a talajréteg meggátolja a további beszivárgást, azt, hogy a víz az alsóbb talajrétegbe is be tudjon jutni és ott tározódhasson. Ugyanakkor a felső talajréteg telítettsége a növénykultúra teljes kipusztulásához vezet, és hosszú időre lehetetlenné teszi a gépek mozgását a táblán, a tábla művelését. 16
