Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
3. Sík-, domb- és hegyvidéki vízrendezés
Pmin“ 3,0 m paraméterei határozzák meg, fenékszélessége b = 0,6 m, mély-, sége m = 1.0 m. A csatornák partjain legalább 1 m, de többnyire 3 m széles sávot kell hagynunk és csak azután helyezzük a csatornából kiemelt földet depóniába vagy töltésbe. A kiemelt anyag legfeljebb 1-1,5 m magas depóniába rakható. A depóniát helyenként (200 m) meg kell szakítani, vagy el kell teríteni, hogy a felszíni vizek a csatornába bejuthassanak. A csatornák és árkok hidraulikai méretezése a Hidraulika c. tárgyban tanultak szerint történik. A csatornák helyszínrajzi és magassági kijelölése után az egyes jellegzetes szelvényekre meghatározzuk az elvezetendő vízhozamot (Q[m3/sec] ). A vízhozam mint ismeretes a következő összefüggés alapján számítható': Q = Cm3/sec]> aho1- q a vizsgált szelvényhez tartozó fajlagos vízhozam [l/s.km2] P a kiválasztott szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület F - a [km2] . Azok a jellegzetes szelvények, amelyekre a vízhozamot megállapítjuk a méretezési szelvények. Méretezési szelvényt kell felvenni azokon a helyeken, ahol a vízhozam lényegesen változhat pl. a mellékcsatornák becsatlakozási helyein. A belvízelevezető rendszer tartozékai a tározók is, amelyek segítségével a vízkormányzás optimalizálható. A tározórendszer állandó és ideiglenes üzemű tározókból tevődik ösz- sze. Belvízrendezés esetében a kisebb részt az állandó üzemű, i a nagyobb részt az ideiglenes üzemű tározók adják. A felszíni vízelvezető rendszerek jelentősebb műtárgyai a következők: 39 \ / J>-'4. ábra Csatornák mintakeresztszelvényei