Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
2. Vízkészlet-gazdálkodás
- az éghajlati jellemzők (különösen a mikroklímátikus elemek, így pl. a harmat, zúzmara, dér képződése, a kisugárzás, a természetes térfelszin párolgása és a növényzet párologtatása, a hótakaró kialakulása, a szélviszonyok, a felszín hőháztartási mérlege stb.),- a terület vízhálózata (lecsapoló és öntözőcsatornák építése, tározók, halastavak létesítése, mocsárlecsapolások, forrásfoglalások stb.),- a lefolyás és a terület vízkészlete (felszíni és felszín alatti lefdlyás, tározódás stb.), A vízhálózatban történő beavatkozással kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy annak hatása még helyi beavatkozás esetén is kiterjed a vízgyűjtő terület kisebb-nagyobb térségére. Pl. a felszín alatti vízzel való kapcsolat révén, vagy a műtárgyak, létesítmények hatása folytán egész folyószakaszokat, folyórendszereket, csatornahálózatokat értinthet. Az említett beavatkozások hatását természetesen nem lehet egy vagy több tényezőre leszűkíteni. A bekövetkező változások újabb változásokat hoznak létre mindaddig, amíg a folyamatban részt vevő tényezők újabb viszonylagos egyensúlya kialakul. 2.14. Vízigények A társadalom és a gazdaság részéről jelentkező vízigényeket az alábbiak szerint lehet csoportosítani:- települések vízigénye (lásd 7.3 fejezet)- ipar vízigénye (nehéz- és könnyűipar, energetika, bányászat, vegyipar, élelmiszeripar stb.),- közlekedés vízigénye,- mezőgazdaság vízigénye (öntözés, tőgazdálkodás, mezőgazdasági üzemek, állattartó telepek stb.), A vízhasználók helyileg sokszor olyan kapcsolatban vannak egymással, hogy a vízigényük kielégítése közös vízbázisról és közös hálózaton keresztül történik olyankor is, amikor egy-egy vízhasználónak pl. minőségileg alacsonyabb szintű kielégítés is megfelelő lenne. Ez sokszor indokolatlan költségtöbbletet jelent. 2.15. Vízmérleg A vízmérleg alatt a vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban a vízgazdálkodási mérleget értjük, amely a hasznosítható készlet és a vele szemben támasztott vízigény összeméréséből áll, s ezért "kétkarú" mérlegnek nevezik. A hidroló28
