Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
2. Vízkészlet-gazdálkodás
A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai megalapozása a vízgazdálkodási ágazatokétól lényegesen eltérő feladat. Amíg az egyes ágazatok meghatározott szempontok szerinti és körülhatárolt részletekre vonatkozó tájékozódást kívánnak, addig a vízkészlet-gazdálkodás a természetes vízháztartás és a hidrológiai viszonyok feltárását, nyilvántartását teljesebb körűen és egységes összefüggésben teszi közvetlen gyakorlati feladattá. A természeti kincsek között a víznek kiváltságos a hely zete. A kőszén, az olaj, és a földkéreg más hasznos ásványai statikus készletek, vagyis pőtLódásukről, újratermelődésükről legfeljebb geológiai .időméretekben lehet-sző. A folyók, tavak és a felszínközeli víztartó rétegek vize viszont dinamikus készlet: folyamatosan pótlódik, rövi- debb-hosszabb időszakonkéntrendszeresen megújul. A vízkörforgásből származó utánpőtlódás és a statikus készletek folyamatos megújulásának mértéke a felszíntől mért mélységgel általában csökken és a nagyobb mélységben elhelyezkedő víztartó rétegek készletének hasznosítása általában a statikus készletek csökkenését - hosszabb idő távlatában esetleg a készlet elapadását - jelentheti. A m3-ben kifejezett statikus készletet, mint az adott időpontban, vagy hosszabb időszak átlagában tározódott víz- mennyiséget, a folyók, állóvizek és a felszín közeli víztartók esetében is lehet értelmezni. A felszíni és a felszín közeli víztartók (vízfolyások, állóvizek, és a legfelső víztartó rétegek) statikus készlete még a nedves éghajlatú területeken is csak néhány százaléka a teljes statikus készletnek. Ezek a készletek azonban a vízkörforgás révén folyamatosan pótlódnak és viszonylag gyorsan megújulnak. Hasznosításuk tehát általában nem csökkenti számottevően a statikus készletet. Dinamikus vízkészletnek nevezzük valamely víztartó, vagy terület természetes utánpőtlódásának az időegység alatti többnyire m3/s-ban, vagy m3/évben kifejezett mértékét, amely hosszú időszak átlagában és nagyobb területre vonatkoz tatva többnyire megegyezik a természetes vízfelhasználás (párolgás, lefolyás és elszivárgás) mértékével. Ellenkező esetben a statikus készlet fokozatos felhalmozódása, vagy elapadása következik be. A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai adottságainak feltárása során mind a statikus, mind a dinamikus vízkészletet ismernünk kell. E két érték hányadosaként számítható az át- lagos vízkicserélődésl idő, amely a víztartók vagy vízgyűjtő területek fontos vízgazdálkodási jellemzője. A vízkicserélődési idő a Q u statikus k ' Q^. ^dinamikus 23
