Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)

2. Vízkészlet-gazdálkodás

alakú összefüggéssel számítható. Vízfolyások esetében a ^statikus a mederben a vízfolyás teljes hosszában egyidejűleg tározható középvízi készletet, ^dinamikus a tork°lati

szelvényben lefolyó sokévi átlagos vízhozamot jelenti. Ez Magyarország két fő folyójára és két legnagyobb állóvizére vonatkozóan,

0,9 km-*

Jk Tisza A , 3 .,

25,0 km-vév

= 13 nap,

14,2 km3 _ Ar.

—*---=---= 25 nap,

'

k Duna AA„> _ , 3 ,, 207,0 km /'év

t ' = __°»°3 km-3 - n 6 év

k Velencei tó _ , 3,, ' u’° ev

0,05 knr/ev

2,0 km-' A A k Balaton " Q>92 km3/év ~ 2’2 6V

értékkel jellemezhető.

Vízkészlet-gazdálkodási szempontból csak a dinamikus készletre lehet" tartósan számítani. Ellenkező esetben olyan visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható káros változások következhetnek be, mint a Hévizi tó esetében.

A statikus készlet vízkészlet-gazdálkodási sajátossága, hogy - amíg el nem apad - elvileg tetszőleges időbeli eloszlásban hasznosítható. Gyakorlati lehetőségek és megfontolások természetesen ennek határt szabnak. A tározók létesítése lényegében véve a statikus készletek növelésével teszi lehetővé a vízfolyások dinamikus készletének fokozottabb kihasználását.

A vízkészleteket két fő csoportba sorolhatjuk:- felszíni és- felszín alatti vízkészletekre.

A felszíni vízkészletek szintén két csoportra oszthatók:- vízfolyások (folyók, patakok) és- állóvizek vízkészletére.

A vízfolyások adott szelvényének dinamikus készlete a mindenkori vízhozam, amelynek vízkészlet-gazdálkodási szempontból összefoglaló jellemzői az évi és havi átlagok, továbbá a különböző előfordulási valószínűségű kisvízi értékek. Az egymást követő szelvények és az azonos vízrendszerhez tartozó vízfolyások dinamikus készletének elválasztha24