Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Kismaros
Kismaros A Duna bal partján, a Börzsöny hegység déli vulkanikus eredetű, gyengén hullámos lejtőjén, a Morgópatak völgyében fekvő település kezdetei a török világ utánra nyúlnak vissza. Igaz, az 1972-ben a Duna medréből itt felszínre hozott római gladiátorkardok, népvándorlás-kori és a keresztes hadjáratok idejéből származó fegyverek, szerszámok utalnak arra, hogy az ókorban is volt errefelé élet - első, szinte névszerint ismert lakói a Fekete-erdőből, Württembergből származó németek voltak, akik a 17-18. század fordulójának táján a Dunán lefelé hajózva ezen - az akkor éppen lakadan - vidéken kötöttek ki. Ennek megfelelően a település első említése — Kis Maros (KJeinmarosch) néven - 1739-ből származik. Nagyban könnyítette az itteniek helyzetét, hogy 1776-ban szabadalomlevelet nyertek Mária Terézia királynőtől. Az azóta eltelt csaknem két és fél évszázadban a település lakóinak többször meggyűlt a bajuk a természet erőivel. Gyakorta kellett küzdeniük a dunai árvizek ellen, 1859-ben nagy tűzvész pusztított Kismaroson, amelyben az egész helység leégett, 1875-ben pedig ismét a Duna árja okozott sok kárt. A falu határában gazdag gyümölcsültetvényeket — főleg szőlőt — gondoztak a helybéliek, kitűnő boraikat jó pénzért tudták értékesíteni. A virágzó üzletnek a 19. századvégi filoxéra fertőzés vetett véget. Ezt követően a kismarosiak átálltak a bogyós gyümölcsök termesztésére, mint a szomszédos Nagymaros gazdái is. Lassan az iparosodás is megindult errefelé, az 1900-as évek elején gőzfavágó, fahéjvágó, fatelep és a hozzá tartozó iparvasút működött a településen. Kismaros lakói a 20. század elejéig őrizték német anyanyelvűket, szokásaikat és nem utolsó sorban katolikus vallásukat. A két világháború közötti évtizedekben egyre többen mentek el Budapestre dolgozni, megszaporodott az ipari munkásság létszáma, és ezzel egyidőben gyarapodtak a vegyes házasságok is. A hivatalos elvárások, és a magyarsággal való azonosulás következtében az 1940-es években Kismaroson is megkezdődött a nevek magyarítása. Ennek ellenére a háború után sokakat elhurcoltak és kitelepítettek. A megpróbáltatásokra emlékeztet a két helyen felállított „Málenkij robot” tábla. Az Alsó-Szigetköz elöntési térképe egy Győrújfalu-térségi töltésszakadás esetén Feltételezett elöntési vizszint: 113,5 m Bf. Kismarost 1974-ben Verőcemaros néven egyesítették Verőcével, s csak 1990 elején alakult újra önálló községgé. A több mint 1 700 lakosú település és térsége a KDVVI/.IG működési területéhez tartozik. Az egykori múlt emlékeit gyűjtötték össze a Kismarosi Falumúzeumban, s az egykor idehajózó sváb ősöknek állít emléket a 2004-ben felavatott „Ulmi skatulya”szobor. Önkormányzati védmű Kismaroson 38. Kismaros — önkormányzati védekezés Vonalas, homokzsákos védelmi létesítményt építettek a Duna utca teljes szakaszán, valamint a Duna utca - Rév utca — Szabadság utca — Asztalos János út közötti szakaszon. Helyi homokzsákos védekezés folyt a Duna visszaduzzasz- tása miatt a Morgó-patak - Török-patak torkolatánál. Átbukás okozta kár elleni fóliás védelem készült a régi nyárigát, jelenleg kerékpárút azon szakaszain, ahol a 2002. és 2006. évi árvizek átbukás következtében a kiépített betonburko- latos kerékpárutat megbontották, elmosták. Helyi homokzsákos védekezés folyt a Kossuth Lajos utca (12. sz. főút) melletti ingatlanok gazdasági épületeinél. A munkát az önkormányzat szervezte, két kirendelt vízügyi műszaki irányító vezetésével június 3-14. között. felhasználtfőbb anyagok: homokzsák: 127 000 db, homok: 1 440 nD fólia: 6020 m2, zúzottkő: 2940 t, fűrészárú: 8,42 m-L □ Kilométer Jelmagyarázat □ Elöntési terület
