Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Szakkifejezések - Ellennyomó medence
Schneider József visszaemlékezése Ahogy az árvédelmi töltésrendszer fejlődött az országban, s gyűltek az árvízi tapasztalatok, úgy vált egyre kiforrottabbá az árvédekezés rendszere. Míg a 19. század hetvenes éveiben a laikus közvélemény a mindenhez értő szolgabírót tekintette a védelem legelhivatottabb vezetőjének, a századfordulóra kialakult árvízvédelmi rendszer kulcsfigurái a mérnökök és a begyakorlott társulati munkás csapatok lettek. Az egyik kiváló, a gátak árvíz elleni védelmében számos újítást alkalmazó mérnök, Schneider József így emlékezett vissza a hőskorra, amikor a szolgabíróról „legendák égész sorával ejtették bámulatba a fiatalabb nemzedéket. »Hogyjelent meg itt — a veszedelem színhelyén, természetesen lóháton - a legválságosabb pillanatban a szolgabíró, és ejtette bámulatba mentő eszméjével a megriadt lakosságot; hogy ugrott be amott a szyr- tosi gátnál a vízbe, és miként tömte el a Ha lázi huszárjának újdonatúj mentéjével a veszedelmes folyást, míg előhoz- ták a földes-zsákokat... «. Mérnökről a legenda ily alakban ritkán tartotta fönn a hőstettek emlékeit, mert neki akkor is már többnyire a szerény tanácsadó szerepe jutott. A gond, a teher, a munka az övé volt mindenütt, a dicsőség a szolgabíróé, a polgármesteré, az alispáné. [De] a legendák korszaka letűnt! Míg ezelőtt nagy vizeknél a közigazgatás minden ágazata szünetelt, az igazságszolgáltatás csarnokai bezárultak, az iskolákban előadásokat nem tartottak, sőt a lelkész nem egyszer a gáton tartotta a feltámadás napján a húsvéti misét: addig ma, sokszor a közigazgatási hatóságok, is csak a társulatok, kötelességszerű jelentéseiből tudják, hogy árvíz van; a közönség pedig békésen, zaklatás nélkül végzi napi teendőit." (Schneider József: Az árvíz ellen való védekezés. Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye, 1904, 477-491. p.) Ellennyomó medence Árvízvédekezés esetén az árvízvédelmi töltés mentett oldali rézsűlába, és az attól 20-25 m távolságra épített, a töltésbe kötött 0,6-1,5 m magas szorítógát közötti térség, vagy egy buzgár köré, annak elfogására épített védmű medencéje. Az ellennyomó medence vízoszlopa tart egyensúlyt a külvíz felfelé ható nyomásával. Védekezési tevékenységek helyszínei (5) 57. Rácalmás 58. Dunaújváros 59. Kisapostac; 60. Baracs 62. 02.01. Dunaegyháza-tassi árvízvédelmi szakasz, a Duna bal partja 63. Tass 64. 03.03. Uszód-solti árvízvédelmi szakasz, a Duna bal partja 65. Solt 66. Hart a 67. Dunapataj 68. 04.03. Paks-bölcskei árvízvédelmi szakasz, a Duna jobb partja 69. Dunaföldvár 70. Bölcski: 71. Madocsa 72., 73., 74. Paks 62. 02.01. Dunaegyháza-tassi árvízvédelmi szakasz, a Duna bal partja Az árvízvédelmi szakaszon, a Duna bal partján történt kisebb beavatkozás. 64. 03.03. Uszód-solti árvizvédelmi szakasz, a Duna bal partja Az árvízvédelmi szakaszon, a Duna bal partján a 71+000—72+200 töltésszelvények között fokozott felügyeletet láttak el. Védekezési tevékenységek helyszínei az állami védműveken és az önkormányzatoknál (5) 68. 04.03. Paks-bölcskei árvízvédelmi szakasz, a Duna jobb partja Az árvízvédelmi szakaszon, a Duna jobb partján a zsilipek elzárását és a 79+400 tkm szelvényben buzgár elfogást végeztek, melynek során kb. 570 db homokzsákot és 12 m-3 homokot használtak fel. A 60+620—60+700 tkm szelvények között a védművek erősítése és jelenségek elleni védekezés folyt, mintegy 7500 db homokzsák és 150 m3 homok felhasználásával.
