Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Zebegény
Szob A Duna bal partján, a Börzsöny lábánál, az Ipoly torkolatánál fekvő település múltja szintén évezredekre tekinthet vissza, hiszen területén a régészek őskori kőeszközök mellett rézkori sírokat és használati tárgyakat is feltártak. Valentinus császár idején a rómaiak őrtornyot építettek ezen a helyen, amelyet aztán a 4-5. század fordulóján pusztítottak el a barbárok. A honfoglalást követően első írásos említése — Zab néven 1268-ból származik. Ebben az időben szobi nemesek birtoka volt, és királyi hajósok laktak itt. 1355-ben (Nagy) Lajos hajósainak dunai vámmentességet adományozott. A középkor virágzó évszázadai után a török uralom idején jelentős mértékben megfogyatkozott Szob lakossága, ezért a 18. században nyitrai szlovákokat telepítettek be. Addigra a hegyek lábainál elhelyezkedő falu már teljesen a Duna mellé települt, s az esztergomi főkáptalan birtokába került. Szob fejlődése a 19. sz. második felében vett nagy lendületet a vasútvonal kiépítésének és a Luczenbacher-család vállalkozásainak (kőbánya a Csák-hegyen, gőzhajózás, hajóépítő műhely stb.) köszönhetően. A 20. században terpentin- és likőrgyárat is alapítottak Szobon. A település jelentősége megnőtt a trianoni békeszerződést követően, hiszen közúti és vasúti határátkelő lett Csehszlovákia felé. 2000-től városi rangra emelték. A Duna árvizei gyakran veszélyeztették az itt épített közutat, amelynek egyes szakaszait nem emelték ki az árvizek szintje fölé, ezért rendszeresen nyúlgáttal kellett védekezni. 1965-ben például a község lakóépületeinek egy része is víz alá került a főközlekedési út és a Duna közötti területeken. A térség kedvező vízföldtani, vízbeszerzési adottságaira való tekintettel itt építették ki a hat település (Szob, Márianosztra, Ipolydamásd, Ipolytöl- gyes, Letkés és Vámosmikola) közüzemi ivóvízellátásában részt vállaló ún. Szob—Hidegréti Vízmüvet. A vízbázis kútjai a Duna és az Ipoly folyók találkozásánál elterülő kavicsteraszon, a hullámtéren egymástól 100 m-re találhatók. A közel 3000 főt számláló város és térsége a KDVVIZIG működési területéhez tartozik. Zebegény, önkormányzati védmű 36. Zebegény — önkormányzati védekezés A Napraforgó utcában és a Dózsa György úton a veszélyeztetett házaknál folyt a védekezés. A Malom-patak torkolatánál a víz jelentősen visszaduzzadt, aminek következtében a patak mentén lévő házak védelme is szükségessé vált. Az ideiglenes védműveket homokzsákokból alakították ki, fóliaterítéssel. A védekezési munkákat június 4-9. között az önkormányzat szervezte, 3 vízügyi műszaki irányító közreműködésével. Az átszivárgó vizeket visszaszivattyúzták a mederbe. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 15 000 db, homok: 250 itH, fólia: 1 170 m2. Az ideiglenes művek bontása június 12-14. között történt. Zebegény, utcarészlet Zebegény A Duna bal partján, a Börzsöny dél-nyugati lábánál, a Malom-völgyi patak mentén fekvő település ősi (neolitikus, rézkori, bronzkori, szkíta, kelta, kvád, népvándorlás-kori és Árpád-kori) múltját az itt talált régészeti leletek, emlékek is alátámasztják. Egy 1295- ből származó peres irat az itteni bencés kolostort Monasterium de Zebegnen-neV. nevezi. A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török hódoltság alatt majdnem teljesen kihalt. Földesurai a 18. század első felében németeket, magt árokat és szlá- vokat telepítettek le. A katolikus németek 1735 táján a rajna-pfalzi Mainz vidékéről jöttek. A 19. században lakossága zömmel gyümölcs- termesztéssel, s ezen belül is a szőlőműveléssel, bortermeléssel foglalkozott, egészen az 1880-as években pusztító filoxéra-járvány bekövetkeztéig. Ezt követően mezei gazdaságát a málna termesztése, kisebb részben az újratelepített szőlő- és szántóföldi gabonatermesztés jellemezte. Változást a község életébe a vasútvonal kiépítése, a dunai gőzhajó forgalom kiszélesedése és az ezekkel összefüggő 20. század eleji Duna menti idegenforgalom, üdülők, nyaralók építése hozott. 1899-ben majdnem megsemmisült a település. Egy óriási felhőszakadás után a környékről összegyűlt víz a Bükkös-árokban nem tudott lefolyni, mert korábban — szekérátjáró miatt - bánya-meddővel feltöltötték. A felgyülemlő víz átszakította az útjában álló akadályt és az iszapos áradat házakat elsodorva zúdult a községre. Zebegény páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője, meghitt falusias arculata a két világháború közötti időszakban pezsgő nyaralóéletet keltett, főleg a fővárosi polgárság körében. Híres polgára lett a településnek Szőnyi István festőművész, aki művésztársaival együtt megteremtette azt a kulturális hangulatot, ami ma is jellemző. Itt található a Szőnyi István Múzeum és Farkas Vince hajóskapitány hajózási múzeuma. Nevezetes a Kós Károly tervezte katolikus templom is. Ahogy a fejlődés évtizedei alatt a település a Duna irányában bővült, a parthoz közeli épületek lába már az árvízszint alá esett, s ez rendszeresen gondot okozott az árvízi védekezések idején, így pl. 1965-ben is. Az 1100 főt számláló Zebegény árvízi biztonságának megteremtése ma is időszerű feladat.
