Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Hidrometria az 1876. évi árvíz idején NEVEZETES ÁRVIZEINK A budapesti Műegyetem gépészmérnökként végzett fiatal egyetemi tanára — jóllehet a műszaki mechanika professzora volt — szenvedélyesen érdeklődött az alkalmazott hidraulika tudománya iránt is. A kor egyik leghíresebb német tudósa, H. Grebenau mellett segédkezve részt vett annak híres 1867-es rajnai vízsebesség-vízhozam méréseiben. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy amikor 1876-ban a magyar főváros másodszor nézett szembe legnagyobb dunai árvizével, Horváth Ignác — több szakember buzdítására — elhatározta, hogy a vízáradást, s ezen belül a budapesti Duna-szakasz sebességviszonyait behatóan tanulmányozni fogja. Véleménye szerint „... a véradások újabb időben gyakran okodnak kiszámíthatatlan károkat, sokkal gyakrabban, mint amikor még nem szabályozgatták a folyókat. A vízáradások e mind gyakoribb előfordulása a szakférfiak körében megérlelte azpn meggyőződést, hogy a szabályozandó folyók csatornáinak kiszámításánál rossz képletek alkalmaztattak. A hydrauli ka úgy amint ma áll, még nem képes olyan szabályokat adni, melyek szerint a folyókat helyesen szabályozni, a csatornákat helyesen építeni lehetne. ” Horváth a maga tervezte mérőhajót a legkorszerűbb műszerekkel szerelte fel, s a mérés módszertanát is ő dolgozta ki. A több meder- szelvényben elvégzett méréseket nemcsak a szakmai közvélemény kísérte figyelemmel. Egy alkalommal négy miniszter (köztük Péchy Tamás, a közmunka- és közlekedésügyi, valamint Széli Kálmán, a pénzügyi tárca vezetője) is ellátogatott 30 képviselővel hajójára, ahol egyébként Horváth gyakran fogadott érdeklődőket, műegyetemi hallgatókat. Egy másik alkalommal Trefort Ágoston kultuszminiszter volt jelen az öt héten át zajló kísérleteknél, akit a fiatal professzor ez alkalommal egy vízrajzi intézet felállításának szükségességéről igyekezett meggyőzni. Horváth Ignácot a méréseiből levont tudományos eredményeiért az Akadémia tagjai közé fogadta, azok a nemzetközi tudományos világban is ismertté és elfogadottá váltak. 1876 - Történelmi árvíz a Kárpát-medencében 1876-ban részben egyidőben, részben néhány hét időkülönbséggel katasztrofális árhullámok vonultak le a Tisza-völgyben és a Dunán. Az árhullám-sorozat a Tisza-völgyben február 3-án a Berettyón kezdődött és február 20-án folytatódott a Temesen és a Béga csatornán. A Tisza-völgyi árvíznél a folyók nagy részén új magassági rekordok születtek. Már Vásárosnaménynál is csúcsdöntő vízállás alakult ki. A folyón lefelé haladva a tiszai árvizet növelte a Bodrog, Körösök és Maros nagyvize. A dunai árhullám magas vize vissza- duzzasztotta a Tiszát, amitől az Alsó-Tisza vidék hónapokig szenvedett. A Duna 1876. évi árvize magasságát tekintve az 1838. évi jeges nagy víz után a második legmagasabb árhullámot okozta Budapesten. Az árvíz végigsöpört Bécstől Báziásig, csaknem minden öb- lözet víz alatt állt. 1876 azon ritka évek közé tartozott, amikor a Dunán két nagy árhullám vonult le februárban és márciusban, 13 nap eltéréssel. A második árhullám utolérte az elsőt, Mohács alatt már el sem lehetett különíteni azokat egymástól. A Duna mellékfolyói közül (a Tiszát nem számítva) a legnagyobb kiöntéseket és károkat a Vág és Nyitra folyó medencéi szenvedték. A Száva árvizéről a levéltárakban nincs adat, a horvát ügyeket ekkor már a kiegyezés értelmében önállóan kezelték. Kétségtelen tény, hogy a legszervezettebb védekezés Budapesten folyt, aminek eredményeként csak a Viktória gát szakadt át. Ezért nem túlzás a Pesti Napló március 29-i magasztos szavait idézni a budapesti árvízvédekezők munkájáról: ,/\ dicséret és magasztalás minden szavánál hangosabban szól a budapesti férfiak vállvetett munkájának eredménye, melyre afőváros mindig büszkén fog hivatkozni, hogy a négy hétig tartó árvíz alatt, melyben három városrész víz alatt állt, több száz ház összedőlt s 19000 embert kellett rövidebb-hosszabb időre elszállásolni és élelmezni, hogy ennyi veszély és nyomorúság közepette Budapesten egy emberélet sem veszett el, és egy ember sem maradt födél és kenyér nélkül. ” Az 1876. évi árvizek az egész Kárpát-medence egyik legnagyobb árvizét jelentették. A Kárpát-medencében minden korábbit és későbbit meghaladó számú, 347 gátszakadás volt (220 a Duna és 127 a Tisza-völgyében) és a további 82 meghágás alakult ki. A károkat, vagy az elöntött területet tekintve is azt lehet mondani, hogy a Kárpát-medence talán legnagyobb természeti katasztrófája játszódott le csaknem két hónap alatt, 1876 február-márciusában. Horváth Ignác műegyetemi professzor (1843-1881) Töltésoldal védelme hullámverés ellen a 19. század végén
