Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Tóth Ferenc: A lakosságvédelem és a védelmi igazgatás a 2013 évi dunai árvíz tükrében
282 Dr Tóth Ferenc A veszélyelhárítási tervezés szintjei igazodnak a hivatásos katasztrófavédelmi szerv és a polgári védelmi szervezetek tagozódásához. 6. A lakosságvédelem és a lakosság felkészítése Az új jogszabályi környezet kialakítása során kiemelt figyelmet kapott a lakosságvédelem, azon belül a lakosságfelkészítés hatékonyabbá, eredményesebbé tétele. A katasztrófavédelmi törvény és végrehajtási rendelete meghatározza, hogy a lakosságvédelem helyi és távolsági védelem módszereivel valósítható meg, amelyhez szervesen kapcsolódik a lakosság riasztásának, az egyéni védőeszköz ellátásnak, valamint a kitelepítés, kimenekítés, befogadás és visszatelepítés feladatköre. A katasztrófavédelem egyik legfontosabb feladata a riasztás feltételeinek kialakítása, majd a riasztást követően a beavatkozás és helyreállítás időszakában a helyzetkezeléshez, a túléléshez szükséges veszélyhelyzeti tájékoztatás biztositása, valamint a megelőző időszakban a lakosság folyamatos és megfelelő szintű katasztrófavédelmi felkészítése. Riasztás esetén (katasztrófaveszély és veszélyhelyzet során) szöveges közlés kiadásával, illetve szirénajelekkel kell felhívni a lakosság figyelmét a veszélyre, valamint ismertetni kell az adott helyzetben tanúsítandó magatartási szabályokat egyaránt. A riasztás elrendelése az alábbiak szerint történhet: • országos, vagy több megyét érintő veszély esetén a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve útján, • megyei (fővárosi) szintű veszély esetén az MVB elnöke a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve útján, • település veszélyeztetettsége esetén a polgármester a hivatásos katasztrófa- védelmi szerv helyi szerve útján, • gazdálkodó szerv területén fellépő veszély esetén a gazdálkodó szerv vezetője, a polgármester és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv helyi szervének egyidejű tájékoztatásával. A riasztásnak alapvetően három módja van: • szirénarendszer útján, • szöveges közlés kibocsátása a közszolgálati műsorszolgáltatók (televízió, rádió), infó-kommunikációs eszközök (SMS, MMS, e-mail), és az arra alkalmas lakossági riasztó rendszer útján, • bármely riasztásra alkalmas eszközzel (pl.: mobil hangszóró, szóbeli kihirdetés). Ide kapcsolódik, mégis markánsan elkülönül a lakosság veszélyhelyzeti tájékoztatása, amely már kihirdetett rendkívüli jogrend során az elrendelt intézkedésekről
