Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Március
Árvízkapu A befogadó folyón levonuló árhullámok visszaduzzasztásának megakadályozása céljából a töltésezett folyók mellék-vízfolyásának torkolatába épített záró műtárgy. Magyarország két legnagyobb ilyen létesítménye a Sió-csatorna dunai torkolatánál lévő műtárgy, amelyet 1974-ben helyeztek üzembe, valamint a Hortobágy-Berettyó 1941- ben átadott árvízkapuja a főcsatorna Hármas-Körösbe való betorkollásánál, Mezőtúrnál. Jelenleg épül a Lónj>ay- főcsatorna árvízkapuja, hogy kizárja a főcsatornából a tiszai árvizek visszaduzzasztó hatását. A Sió árvízkapuja 1947-ben, az új siófoki zsilip elkészülte után született meg az elképzelés, hogy kizárják a Sió alsó torkolatának vidékéről a dunai árvizeket. Az 1956-os jeges, majd az 1965-os nyári áradás tapasztalatai alapján halaszthatadannak ítélték a műtárgy megépítését. A VIZITERV 1968—1974 között készített tervei alapján a dunai torkolattól 3 kilométerre, egy mederátvágásban épült mű a Duna felől mint árvízkapu, a Sió felől mint duzzasztó működik, emellett természetvédelmi célokat is szolgál. Rövid lefutású dunai árvíz esetén a magas vízszintek kizárásával a Duna—Dráva Nemzeti Park területén árvíz esetén sem kerülnek veszélybe a vadak életfeltételei (mint ez a legutóbbi, 2002. évi árvíz során be is bizonyosodott). A létesítmény 124 méter hosszú, a hajózsilip és a duzzasztó 13,5 méter széles, a hajózsilip 95 méter hosszú, alkalmas akár 1500 tonnás uszályok átzsilipelésére is. Az árvízkapuval biztosítható a Sió alsó 27 kilométeres szakaszán a megfelelő hajózási vízszint, ennek pedig turisztikai szempontból is nagy a jelentősége. A Sió duzzasztásával ezenkívül gravitációs úton, (ökológiai) vízkivétel is biztosítható (öntözés, Tolnai-Holt-Duna vízpódása). A Sió-árvízkapu archív felvételen Az árvízvédelmi beavatkozások helyszínei Budapesten
