Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Március
Március 18-19. Március 18., szombat A Tisza Csongrád—Szeged közötti szakaszán I. fokú készültséget kellett elrendelni a levonuló árhullám és a mellékfolyókról érkező vizek miatt. A készültséget lehetett mérsékelni a Berettyó és a Sebes-Körös torkolati, a Horto- bágy—Berettyó alsó szakaszán és a Krasznán. A Berettyó felső szakaszán és a Kettős-Körösön megszüntették az árvízvédelmi készültséget. 806 km-en van árvízvédelmi készültség; 620 km- en I. fokú, 102 km-en II. fokú, 84 km hosszon pedig III. fokú). A védekezésben 861 fő vett részt. Március 19., vasárnap A meteorológiai előrejelzés szerint a 0 fok magassága a kezdeti 1000 m körüli szintről a jövő hét elejére 1200—1800 m közé emelkedik, majd átmeneti csökkenés után a hét végén már többfelé elérheti a 2000 m-t. A belvízzel elöntött terület nagysága 239 ezer hektár, ebből 132 ezer hektár vetés-szántó. A védekezésben 989 személy vett részt. A KÖVIZIG-ek jelentései alapján 30 társulat és 165 önkormányzat területén védekeznek a belvíz ellen. 75 önkormányzat II. fokú, Túrkeve, Fegyvernek, Kungyalu, Kunszentmárton és Domaszék III. fokú készültségben védekezik. A belvíz miatt kitelepített lakosság létszáma 40 településen 60 ingatlanból 213 fő. A belvíz országosan 1121 épületet és 3217 lakost veszélyeztet. Ötven éve, 1956. március 4—19. között vonult le az a dunai jeges árvíz, amely a Dunán és a Sión 58 gátszakadást okozott. 740 km2 került víz alá, 39 községből 60 ezer embert kellett kitelepíteni. Helyi vízkárokat szenvedett hegy- és dombvidéki települések száma 1980-2005 Helyi vízkárok 1980-2005 között A KÖVIZIG-ek adatai szerint 1980-2005 között Magyarország hegy- és dombvidéki településein 835 helyi vízkár eseményt (belterületi kár előfordulást) regisztráltak. Az utóbbi 10 évben lényegesen megnőtt a helyi vízkárok előfordulásának gyakorisága, de ez részben csak látszólagos növekedés, miután figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy' az utóbbi évek adatgyűjtése, adatszolgáltatása teljesebb körű; 1980-1995 között csak az igazán extrém helyzetek adatai maradtak fenn. Az 1956. évi dunai jeges árvíz hatására tönkrement tassi zsilip épülete Zsilipek, belvízi szivattyútelepek a folyók mentén Amikor az ország szabályozott folyói mentén megépültek az árvédelmi töltések, módot kellett találni arra, hogy a töltések mögött kialakított csatorna- rendszerekben összegyülekezett belvizeket a befogadó folyókba vezessék. A töltéseket a csatornák csadakozásánál zsilipekkel látták el, amelyek a befogadó folyó alacsony vízállásánál, nyitott állapotban, akadálytalanul engedték át a belvizeket. Ha a folyó vízállása magasabb volt a belvízcsatornában lévő víz szintjénél, akkor a zsilipeket bezárták, és mindaddig zárva tartották, míg újra el nem következett a közveden beeresztés ideje. Gyakran előfordult azonban, hogy árvíz idején a belvízcsatornában is igen sok víz torlódott fel, és kiöntéssel fenyegetett a töltés mentett oldalán. Ilyen esetben a zsilip mellé építeni kellett egy egy szivattyú- telepet is, amely gondoskodott arról, hogy a belvizeket átemelhessék a folyóba. A XIX. század végén jelentek meg az ármentesítő töltések tövében a folyópartok jellegzetes építményei, a magas téglakéményű gőzüzemű szivattyútelepek. Ezeknek a gépészeti berendezéseit az 1920-as évektől egyre inkább felváltották a dízelüzemű szivattyúk, majd az ország villamosításának teljessé tételével általánossá vált az elektromos meghajtású szivattyútelepek használata. Üzemben egy szivattyú provizórium Helyi vízkárelhárítás A károsan sok, vagy károsan kevés víz elleni, helyi jellegű, esetleg ideiglenes művekkel is megoldható szervezett tevékenység. A helyi vízkárelhárítás művei tehernek a folyók hullámterében lévő nyári gátak, kisvízfolyások melletti töltések, települések körgátjai, a belterületi vízrendezés létesítményei, stb. A helyi vízkárelhárítás megelőzésre, ill. védekezésre kiterjedő feladatait a települési önkormányzatok látják el.
