Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
hektár öntözött kukoricaterülettel számolni, ahol a szemeskukoricában kifejezett termésátlag hektáronként 12-13 t/ha vagy ennél több. A szója termelése elsősorban import-fehérje kiváltása miatt szükséges. Gazdaságos termelése nagy vízigénye, páraigényessége miatt elsősorban öntözött körülmények között biztosítható. A tervezett 50-70 ezer ha termőterületből 35-40 ezer ha öntözött területen 2,8-3,0 t/ha termésátlag elérése a célkitűzés. A másodvetés-kettőstermesztés területén jelentős tartalékaink vannak. Vízzel ellátható területeinken ez is közvetve segíti a gabonatermelés vagy az áru-növénytermelés bővítését is (burgonya, zöldség, szója, kukorica). A növénytermelés és színvonalának emelkedésével egyre szűkül azoknak a növényfajoknak a köre, amelyekre ma még sok esetben kimondjuk, hogy "nem öntözés-igényes kultúra". Pedig egyes növényfajainkra inkább illene - a szakmailag is pontosabb megfogalmazás - hogy "vízellátott". Ez jellemzi pl. borsót és az őszi-tavaszi takarmány keverékek csoportját. Ezeknek a növényeknek a tenyészidejét - hazai viszonyaink mellett - az ökológiai igényhez igazodó csapadékellátottság és a kis evapotransp'irációs érték jellemzi. Abban az esetben, ha a téli-tavaszi csapadék nem tölti fel március végéig a talajokat és a tényészidő további része is "száraz", akkor ezek a növények is öntözésigényesekké válnak. Minőségi borsótermesztés, megfelelő konzerv- éá hűtőipari exporttermék előállítás öntözött viszonyok mellett lehetséges, öntözött körülmények között 4-4,5 t/ha termésátlag elérése reális célkitűzés. Ugyanez a helyzet a biológiai potenciál növekedésével párhuzamosan is bekövetkezhet, amikor az időszakos vízellátottság hiánya miatt kell ezeket a növényeket is öntözött körülmények közé helyezni. Ezért a növények "öntözés igényességét" a termelési célkitűzés, a biológiai potenciál és a tenyészidő csapadék-ellátottsága - és egy sor egyéb üzemi tényező - figyelembevételével lehet csak meghatározni. Mindezek miatt - több évben - igen nagyjelentőségű lehet dr. Bócz Ernő egyetemi tanár által kialakított módszer szerint az ún. idényen kívüli öntözések végzése. Itt tartom szükségesnek felvetni a klasszikus "feltétlen" és "feltételes" öntözés zónájának hazai értelmezéséből adódó szemléletbeli kérdést. Azzal mindenki egyetért, hogy a feltételes öntözés zónájában, ahová Magyarország is tartozik, a növények egy meghatározott termelési szinten jó eredménnyel termelhetők. A magyar mezőgazdaság elmúlt 20 éves fejlődése is ezt példázza. De azt is figyelembe kell venni, hogy a biztonságos és állandó nagy termés érdekében a zöldség, gyümölcs, a vetőmagelőállítás, a szója, a másodkettős termelésre kijelölt területeket közel teljes egészében, a burgonyát 35 t/ha, a cukorrépát 50-60 t/ha, a lucernaszénát 10-12 t/ha, a kukoricát 10-12 t/ha felett hazai csapadék viszonyaink mellett öntözéses körülmények között 60
