Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 5. A víztömegek mozgása a Földfelszínen
nedvességű légtérben, az előbbinél gyorsabban beálló érték /a Koron szerinti higroszkóposság) használatos 75-2» táblázat/ [20, 50-53. lap]. A fentiekből következik, hogy a növények gyökérzetének 10 - 25 atmoszférányi (4,0 ill 4,4 pF értéknek megfelelő) nedv- szivóereje a talajból csak addig tesz lehetővé vizfelvótelt, amig a talaj víztartalma az 5-5. ábra, illetve az 5-2. táblázat szerinti kritikus érték, a holtvlztartalom (hervadáspont) alá nem száll. A fedőréteg vízforgalmának másik fontos alapadata a természetes vizkapacitás (5-2. táblázat 11. ás 14. oszlop), amelynek megfelelő vizmennyiséget a talajszemcsék a nehézségi erővel szemben tartósan meg tudnak tartani. Az esőzés, hóolvadás vagy öntözés utján a talaj felszínére kerülő és beszivárgó vízmennyiségből a mélyebb rétegekig csak akkor jut el a viz, ha a felsőbb rétegek mér természetes vizkapacitásuk mértékéig telítődtek. A holtviztartalmat és a természetes vizkapacitást legcélszerűbben természetben végzett víztartalom mérésekkel lehet megállapítani /az előbbit a növényzet hervadésát kiváltó száraz időszakokban, az utóbbit a tartós és kiadós esőzések utáni napokban/. Ilyen mérések eredményeit mutatja be az 5-7. ábra, amelynek alapján Mados László az általános tájékozódást nagymértékben megköny- nyitő összefüggéseket mutatott ki a talajok vízgazdálkodási adottságait jellemző fentebbi adatok között [20, 62-70. lap]. Az ábráról (és az 5-2. táblázat adataiból) megállapítható, hogy a növényzet számára hasznosítható (elpárologtatható) vízkészlet nagysága a talajféleségek viszonylag tág tartományában gya- lógtér korlatilaB állandó (16 % térfogatban és kereken 10 Sí a talaj száraz súlyára vonatkoztatva). Kitűnik az ábráról az is, hogy a 3,5 - 4 %-nál nagyobb higroszkóposságu iszap és agyag talajok vizA talaj higroszkópossága UY (35), súly % 5-7. ábra A talaj víztartalma és páratartalma közötti egyensúlyi viszony [20, 51. lap]- 70 -
