Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 4. A víztömegek mozgása a légtérben

viszonylag lassúak. A légtömegek átlagosan mintegy 5-10 m/s /450 - 900 km/nap/ sebességgel szállítják, vagyis néhány nap alatt hatalmas hegységeken, kontinenseken, vagy óceánokon túlra juttathatják a vízkészletüket.

Arról, hogy valamely kijelölt területre hullott egyes esőzések vízkészlete a Föld melyik részeiről elpárolgott vizekből és milyen arányban tevődik össze, vagy hogy adott területekről adott időszakban elpárolgott vizrészecskék a Föld melyik részén érnek csapadék alakjában ismét Földet,teljes részletességű légtömeg-vizsgálattal is csak egészen hozzávetőlegesen lehet ez idő szerint tájékozódni. Az előbbi kérdéshez talán a légtömeg naptárak adatainak módszeres feldolgozása nyújthatna statisztikai /éghajlati/ jellemzést [15] [lő].

Az egyes légtömegek, vagy a szokásos légtömeg-pályák esetenkénti elemzése nélkül is választ lehet azonban adni a vízkészletek megújulásával kapcsolatos egyik alapvetően fontos kérdésre: milyen mértékben lehet szerepe valamely D átlagos kiterjedésű terület csapadékában az ugyanazon területről elpárolgó vízmennyiségeknek [l, 235-239. lap] ?

Kiindulásul vizsgáljuk a terület feletti légtér páramérlegét.

A terület egyik oldalán időegységenként

B a w u /4—2/

páramennyiség lép be a vizsgált légtérbe /w a levegő átlagos páratartalma, u a légtömeg átlagos haladás? sebessége/. Ha a légtömegnek a E hosszúságú területen való áthaladása időszakában C mennyiségű csapadék hullik és P az elpárolgás, a terület ellentett oldalán

K = w. u - D (C - P) /4-3/

lép ki a légtérből.

A C csapadékot a külső területek párolgásából származó Ck és a vizsgált terület /beled/ párolgásából származó Cb részre osztva, a kilépő K páramennyiségből

= w u - D Ck /4-V

származik a külső területek és

= £ (fi - c*,) A-5/

a vizsgált terület /belső/ párolgásából. A belépő parameny- nyiségek természetesen teljes egészükben külső eredetűek:

®k “ fi és * 0.- 53 -