Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 4. A víztömegek mozgása a légtérben
Á vizsgált terület feletti B teljes párakéaElet az eredet szerinti megoszlás tekintetében - ha a csapadék és a párolgás a vizsgált területen egyenletesen oszlik meg - átlagos helyzetet mutat a belépő és a kilépő vizek megoszlása között, vagyis % + % 2 wu+wu-DC^ 2 /4-6/ és §bjj% = 0 ♦ D (P - Cj r P - £b A-7/ A különböző eredetű páramolekulák teljes elkeveredésé- ből és a csapadék egyenletes területi megoszlásából következik, hogy a vizsgált területre hullott csapadék eredet szerinti megoszlása egyezik a párakészlet megoszlásával, vagyis 0 w u - D -k ~ ~ ~ T £k 2k ^b 2b /4-8/ ahonnan a kijelölt műveletek elvégzése és helyettesités után és 2 w u a C = ck + °b /4-9/ /4-10/ eredmény adódik. A fentiekből kitűnik, hogy valamely terület saját párolgásából eredő C^/C csapadékhányad a terület kiterjedésével és párolgásával növekszik, a területre érkező levegő páratartalmával és a légtömegek sebességével pedig csökken. A /4-9/ és /4-10/ képletek szerinti számításokra a 4-1. táblázat a Szovjetunió európai részére vonatkozó adatokkal mutat be példát [l, 238. lap]. A táblázat felső négy sorában a havonkénti számítások kiindulási adatait, az alsó négy sorban pedig az eredményeket találjuk. Látható, hogy az évi átlagos csapadéknak még ilyen nagy kiterjedésű területen is meglehetősen kis hányada /II %-&/ származik a terület sa.lát párolgásából. Még ennél is Jóval kisebb a terület saját párolgásának szerepe a csapadékviszo- 54 -
