Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 3. A párolgás
tartós szárazságok idején is csak lassan, fokozatosan csökken (lásd a 2. jelű görbét). Az agyagos talajok elméleti vizbefogadóképessége ugyan rendkívül nagy, de csekély viznyeldképességük és rossz vizvezetésük miatt hosszantartó esőzések idején is többnyire csak befogadóképességük kis hányadáig telitödnek. Az eső megszűnte után a lehetséges párolgás százalékában kifejezett párolgásuk viszonylag igen hamar és az előző típusénál gyorsabb ütemben csökken (a 3-3. ábra 3. jelű görbéje). Síkvidéki területeken a talajok párolgásának alakulását a talajvízből való utánpótlás adottságai is jelentékenyen befolyásolják. A növényzet párologtatása A szárazföldi területekről elpárolgó viz legnagyobb része (mintegy 60 - 80 %-a) a növényzet testén át jut a légtérbe. A viz a növények számára elsősorban szállitó eszköz. A felvett vizmeny- nyiségnek csak elenyészően kicsi (1 Jí-nál is kevesebb) hányada épül be a sejtek anyagába. Fontos szerepe van a párologtatásnak a növényi test hőmérsékletének szabályozAsában is. A növényi párologtatás alakulásának szabályozásában az időjárási tényezők hatása, az élettani folyamatokhoz kapcsolódva, meglehetősen nagy késleltetéssel jut el a vizfelvétel szerveihez, a gyökérzethez. Az egyes vizmolekulák szántóföldi növények esetében átlagosan néhány órát, fák esetében néhány napot töltenek a növények testében, de a sivatagi kaktuszféleségek néhány héten át is tározni tudják a vizet. A növények párologtató nyílásai a sötétség beálltával csaknem teljesen bezárulnak, ezért a napi ingadozás a növényi párologtatásban sokkalta nagyobb, mint a vízfelületek esetében (a növények párologatatásának 90-95 %~a a nappali órákra esik). A növényi párologtatásnak természetesen a gyökérzet számára hozzáférhető vízkészlet nagysága is határt szab. Ha a talaj víztartalma bizonyos kritikus érték alá száll, a növényzet párologtatása gyakorlatilag teljesen megszűnik, mert a vizmolekulákat a gyökérzet nedvszívó erejénél sokkalta nagyobb molekuláris erők kötik a talajszemcsékhez (hervadáspont, holtviztartalom). A fedőréteg víztartalmából a növények számára tehát csak a gravitáció
