Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 3. A párolgás

hatásának tartósan ellenálló vízmennyiség és a hervadáspontnak megfelelő vízmennyiség közötti hányad hasznosítható, ami 1 a vastagságú rétegre vonatkoztatva homoktalajoknál 30 - 100 mm, iszapos talajoknál 100 - 150 mm, agyagos talajoknál 150 - 200 mm viz- mennylséget jelent. (Részletesebben lásd az 5* fejezetben).

Ha a talaj víztartalma a fenti két határ között van. a növények gyökerhálózatuk gyors fejlődésével általában jól tudnak alkalmazkodni a vízkészlet fokozatos elapadásához. (Egyetlen rozs-kalásznak több száz km-nyi gyökérzete van és a nedvszívó gyökér-szőrök hossza naponta átlagosan 80 km-rel növekszik.) Meleg nyári napokon mégis előfordulhat, hogy a hervadás azért következik be, mert a gyökérzet növekedése nem tud lépést tartani a felsőbb talajrétegek vízkészletének gyors elapadásával.

Hagyobb területek együttes párolgását tekintve számos további körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a párolgás üteme a fedőréteg vízkészletének elapadásával nem ugrásszerűen, hanem fokozatosan csökken:

1. Hagyobb területeken mindig többféle, és fejlődésének különböző fázisában lévő, növény együtteséről van szó, ami a her- vadáspont értéke szempontjából nem közömbös.

2. A napsütésnek és a szélnek való kitettségben, továbbá a talajviszonyokban mutatkozó különbségek, egyébként azonos adottságok esetében is, különbségeket okoznak a hervadáspont elérésnek időpontjában.

3. A növények között mindig van kisebb-nagyobb méretű csupasz talajfelszín is, amelynek párolgása a fedőréteg víztartalmával fokozatosan csökken.

Az időjárási tényezők közül - a napsugárzáson kivül - a hőmérsékletnek és a szélviszonyoknak jut jelentékeny szerep a növények párologtatásában. Ha a levegő hőmérséklete + 8 C°-nál alacsonyabb, a növényi életműködés általában szünetel, bér a napsütés átmenetileg a hőhiányt is pótolhatja. A szél a lombozat belsejébe hatolva megkönnyíti a páratelt levegő folyamatos kicserélődését és a gázcsere nyílásokon keresztül "friss" /széndioxidban gazdagabb és vizpárában szegényebb/ levegőt juttat a levelek belsejébe.

A gyökérzet vizfelvételében és a növények testében kialakuló vizmozgásokban a különböző töménységű oldatok kiegyenlítődési törekvéséből származó ozmotikus erők és a növényi sejtanyag elektromos vonzásokon alapuló nedvszívó ereje .látsszák a főszere- 41 -